A mai napon a Szeghalmi FC és a Szeghalmi Tündérkert Óvoda és Bölcsőde közös szervezésében megrendezésre került az I. Szeghalmi Ovis Foci Fesztivál, amely a működő Bozsik- program bemutató jellegű fesztiválja volt, amely a középsős és nagycsoportos gyermekek részére szerveződött. A rendezvény célja a gyermekek sporttal, mozgással való megszerettetése. Az új focipálya teret biztosított számos akadálypálya kialakításához, mely a gyermekek nagy örömére szolgált.

A mozgásfejlesztés valamennyi területét érintettük:

• Focizás

• Floorballozás

• Hangsúlyt fektettünk a gyermekek egyensúly érzékének fejlesztésére.

• Kötélhúzás

• Mozgáskoordinációs létra használata

• Labdajátékok különböző méretű labdákkal

A délelőtt hatalmas sikert aratott a gyermekek és az óvoda dolgozói körében, melynek egy-két gyermek hangot is adott. Minden gyermek egyedi ajándékkal térhetett haza: érem, üdítő és csokoládé.

Gyerekszáj: „Bácsi ez egy álom volt!”

„Ez egy igazi foci volt!”

Köszönetet mondunk Szeghalom Város Polgármesterének Macsári Józsefnek a futballpálya biztosításáért, a Szeghalmi FC elnökének Hegyesi Lászlónak és Kovács Krisztiánnak a DLA- edzőjének a közös szervezésért.

Készítette: Mikéné Erdei Erika

Intézményvezető

A kirándulás második napján újra a helyi diákokkal találkoztunk, egy rendhagyó irodalomórát tartott számunkra az Ady Endre Általános Iskola magyartanára, aki még az Ady-emlékszobát is bemutatta nekünk. A délután alkalmával a túrázásé volt a „főszerep”, hiszen megcsodáltuk a Meregyó községhez tartozó Rekiceli vízesést, melyhez 5 km-t sétálva jutottunk el. A látvány lenyűgöző volt, megérte olyan sokat gyalogolni a tűző napsütésben, nem véletlenül hívják a menyasszony fátylának. Az utunk innen a bélesi víztározóhoz vezetett, melynek monumentális szerkezete egyszerre hihetetlen és mégis fájdalmas volt a számunkra, hiszen a víztömeg alatt egykor magyarok lakta település nyugszik. A túra végeztével visszatértünk Kalotaszentkirályra, ahol a szorosabb ismerkedés érdekében újra barátságos mérkőzést vívtunk a helyiekkel, de sajnos ismét kikaptunk.

A harmadik napon egy közös reggeli misén vettünk részt a helyi Református templomban a Nemzeti összetartozás napja alkalmából, majd a csomagjainkat felpakolva indultunk tovább Kolozsvárra. A főtérhez közeledve már messziről megfigyelhettük az óriási Mátyás-szobrot, melyhez odaérkezve annak történetét hallgattuk meg. Természetesen a mellette lévő Szent Mihály-templomba is bementünk, ahol éppen egy magyar nyelvű mise zajlott. Ezt meghallgatva mentünk tovább Mátyás szülőházához.

A délelőtt nagyon gyorsan eltelt és folytattuk az utunkat tovább, egészen Tordáig. Itt legelőször a sóbányába mentünk be, melynek falát megérintve megállapítottuk, hogy ez tényleg sós. Hihetetlen volt számunkra az a látvány, mely a bánya aljában fogadott: óriáskerék, biliárd, játszóház, csónakázó, olyan volt, mint egy földalatti játszótér. A felszínre visszaérkezve Torda másik „büszkeségét”, a hasadékot igyekeztünk meghódítani. A bátrabbak végigmentek a hasadék túrázásra kijelölt területén, míg a kevésbé bátrabbak az első függőhídig merészkedtek. Egy ilyen tartalmas nap után érkeztünk meg az este folyamán újabb szálláshelyünkre, Torockóra. Az esti szürkület ellenére is lenyűgöző volt a Székelykő meseszerű látványa.