Szeghalom története 35. rész

Egy több száz éves malomkő Szeghalmon, „újrahasznosítva”

AMIKOR VIZIMALMAINK CSAK KÁRT OKOZTAK

Ha valaki bele-bele lapozgatott e szerény cikksorozat korábbi, majdan csak a középkort taglaló részeibe, fel-feltünedezett a szeghalmi malom említése, hol adományozásként (jövedelmei), mint a Veér-család esetében, hol osztozkodásnál, mint a Csákyak esetében. Mindenesetre jelentős malom volt, Szeghalomtól délre, a Sebes-Körös városunk felé tartó ágán. (Annyi esze azért volt a helyieknek, hogy nem a Körösladány felé eső ágra építették, ezzel menekülve meg a visszaduzzasztott víz áldásaitól tavaszonként.) Minden esetre, jó helye lehetett, hiszen a három kőre járó malmot mindig oda építették és ráadásul a középkor elején külön vízi utat tartottak fent, hogy a Lukáczai szántók terményét oda is szállíthassák. Ezt persze egyre kevésbé gondozták, és aki a Lukácza, gabonáját az Ördög-árok (Ölyvös) segítségével, hogy ne kelljen fel, a falu alá kerülnie és egy keveset árral szemben lapátolnia, ezen a hajdan volt úton akarta gyorsan a malomhoz juttatnia, bizony megizzadt, mire a már zsombékos, nádcsomós úton áttaszigálta terhelt ladikját… Hamar rá is ragadt erre a részre a „Restek völgye” elnevezés. Hol is volt ez a „völgy”? Ha Vésztő felé haladun és jobbra elnézünk a katolikus temető előtt a Szeszfőzde falé, vagy az önkormányzati kertre, balra figyelve, egybefüggő nádas jelzi a hajdani hajóút helyét. De említettem már azt is, hogy az 1760-as évek végén megásták a szép emlékű „Nyomott fokot” és az első nagyobb áradás a „Cselán-tűn” (Csalán tőn) kitörve elmosta Körösladány és Békés gabonatermését. Hogy a problémára fényt derítsenek, az inzsellérek és a bírák, persze az érintett földbirtokosok (Adott esetben Harruckern Ferenc) összedugták a fejüket. Nagy idő nem kellett hozzá, hogy kiókumlálják, hogy ezt a kártételt csak a szeghalmi malom visszaduzzasztó hatása okozhatta. Hamar döntés született arról, hogy a „három kerékre járó malmot kassáltatni (megsemmisíteni) kell”. Erre 1774-ben kerítettek sort. Na, bumm! Szeghalom itt állt egyetlen malom nélkül. Alig fél évtizede panaszolták az urbariális kérdésekre eleink, hogy „Mivel a helység malma lapos hellyen volta miatt a vizek árjával megállani és sokszor öt s hat hónapig is heverni szokott, kéntelenek a lakosok ilyenkor öt s hat mértföldnyire levő malmokban többnyire alkalmatlan utakon járni.”, ismét ugyanott tartottak. Ezt „lovagolta” meg három szeghalmi armális nemes család, kigondolva, hogy malmokat építenek. Na, nem a Sebes-Körös főágára, már hogy is ne (!), hogy azokat is azonnal széjjelhányattassa a fensőbbség. Ki-ki ott, ahol arra alkalmatos helyet talált. A községhez legközelebb Hajdu István épített malmot, mely részben az Ördög-árkából, részben a Torda-rétből nyerte a vizét. Petri István a saját malmát egy a Tordai rétből kiszakadó fokon emelte, Csökmőtől délnyugatra, mely fokot később „Petri-fok” néven emlegették, még az 1900-as évek elején is. Ennek a foknak, volt egy „testvére”, melyet „Deszkás-fok” néven emlegetett az utókor. Nos nem azért, mert végig deszkával bélelték ki, hanem mert vizét deszka zsilippel zárták el és terelték Petri István malmához. A harmadik malom „Háromfádon” épült, a Bálványos érre és Enyves-zugnál érintette a Sebes-Körös fő ágát. Mészáros István malma, bár a Bálványoson épült, a vizet mégis a Tekerő érből nyerte, úgy, hogy a Tekerő anyaárkát mesterséges gáttal rekesztették, hogy a főmeder (Nyomott-fok) nyaranta szárazon maradt. Persze a malmok e magas szintű vízmérnöki kivitelezése máshol megbosszulta magát. Bihar vármegye panasszal fordult a Helytartósághoz, hogy a füzesgyarmati, szeghalmi és vésztői malmok, nem, hogy a Kissárrét mocsarainak kiszáradásához vezetnének, mint azt a malom tulajdonosok oly fennhangon hirdették, hanem a visszatartott víz, immár sem kaszáló, sem legeltető rétjeiket nem kímélte. A kamara Vay Miklós báró vezetésével (Arad vármegye főispánja) bizottságot küldött ki az eset kivizsgálására. Hogy milyen gyorsan folyt akkoriban az ügyintézés, jól érzékelteti, hogy a fényes bizottság csak 1808 júliusában jutott el Füzesgyarmatra, Szeghalomra és Vésztőre. Nem kell elhallgatnunk, hogy a több mint másfél évtized alatt levél-háború dúlt az érintettek között. Két vármegye, több tucat falu, város írta levelei halmazát egymásnak és a Kamarának, néha egyenesen őfelségének. Ebbe azért beleszólottak a malmok tulajdonosai is, keményen kötve az ebet a karóhoz, hogy márpedig az ők malmaik ilyen rútságot nem művelhetnek, hiszen ők maguk tisztogatják a vizet szolgáltató ereket, fokokat és csatornákat, ezáltal is megkönnyítve a rétből a vizek lefolyását… Ó a szentek! Csak éppen nem jártak a rét túlsó felén… Minden esetre megérkezett a tett helyszínére Vay Miklós királyi biztos, bejárta a kérdéses malmok helyét, majd ladikkal „beljebb menvén” a rétbe, személyesen győződött meg a panaszosok igazáról, mely szerint: „…sok száz jugerum (kateszteri hold, valamivel több fél hektárnál) egyébként haszonvehető földeket elborított, nádtermő rétekké alakított a víz. A kaszáló réteken helyenként hét nyolc sukk magasságig állott.” Ha egyáltalán érdekel valakit a malmok mily eredménnyel duzzasztották vissza a vizet, úgy, ha két kezük hüvelyk úját összeillesztik és nyitott tenyérrel valami simább felületre helyezik, két kis újuk hegye, pont egy sukkra van egymástól. Ez kéztől függően huszonhat és harminc centi távolságot jelent. Most képzelje el a kedves olvasó, hogy a szénakaszáló réten jó embernyi víz állt! Vay úr megállapította, hogy a szomszédok panasza teljesen jogos, javaslatára és utasítására megyei felügyelettel a három település malmait széthányatták. Most mit tehetnek a malom nélkül maradtak?

 Elébb a jól bevált „száraz” malmot vetették be. Például Szeghalmon a Veremközben, a Nádasdy és Kazinczi utcák kereszteződésében (itt két kőre járó) és az Csaba Metál helyén, az ottani csárda szomszédságában épültek fel. Ha valaki kíváncsi a „száraz malom” mikéntjére, elmehet Szarvasra, ahol Bolza gróf közel kétszáz éves malmát meg lehet tekinteni. Pedig már Tessedik Sámuel – szintén Szarvas! – megírta, hogy: „ Nagy romlására vagynak a magyar parasztnak,ezek valóságos sanyargatói az ő lovának…” Mégis a szárazmalmok jó évszázadig szolgáltak Szeghalmon, sőt emléküket megőrizte számunkra a Kossuth utca korábbi neve. „Morgó utca”, az éjjel nappal működő szárazmalmok mormogását örökítette ránk. Téves az a néveredeztetés, hogy a macskakővel kirakott utca szekerek által keltett hangjából ered a név. Jó háromnegyed évszázaddal korábbi, mint, hogy a Kossuth utcát kikövezték…

                                                                                                    Kele József

Szerző: lezo