Szeghalom története 39. rész

 

Az 1820-as években készült portré, a Wenckheim családba beházasodott harmadik Horgosi Kárász Miklósról

ÉRDEKESSÉGEK A 19. SZÁZAD ELSŐ HARMADÁBÓL

Már szóltam Rózenfeld Karolináról, ki 1806-ban felmérette birtokait, majd azt öt gyermeke között osztotta el. Két fia Körösladányi és Békés környéki birtokrészt kapták, míg a három leány Szeghalom és Füzesgyarmat határán osztozkodott. A szeghalmi birtoktest nagyjából északi-déli vonal mentén osztódott fel Wenckheim Franciska és Henrietta báró kisasszonyok között, kik férjeikkel kezdetben a meglévő két épületben (intézői lak és a kúria) épületében szomszédként éltek. Nem tudni, hogy konkrétan a „lakások váltak szűkké”, vagy esetleg ez szomszédság lett terhes, esetleg mindkét fél a birtokaikhoz közelebbi út mentén óhajtott független élőhelyet teremteni, minden esetre közel két évtized után mindkét család külön építkezésbe fogott. Ebből a szempontból Franciska és férjura, gróf Tolnai Festetics Vince jártak szerencsésebben, mivel ők a meglévő intézői lakhoz a magtár felőli részen toldottak egy tucatnyi helységet és négy oszlopos szárazbejáróval készült klasszicista épületszárnyat. A korábbi szomszédok azonban a falu másik szélén, a vésztői út mentén az Ördög-árki hídhoz közel építették fel impozánsabb, emeletes kastélyukat, amihez számos jobbágyházat eltöröltek a föld színéről. A „férjurak” szintén érdekes alakjai a korszak magyar történelmének. A boldog frigyek nagy valószínűséggel úgy kötődtek, hogy a címhez birtok és dukál, tehát a legkisebb fiú elment szerencsét próbálni – és sikerült. Festetics Vince családja (Köztudottan dunántúli ág. Legnevezetesebb emlékük a keszthelyi kastély.) országos politikába beleszóló família volt. Grófunk fontos családi státuszát érzékelteti, hogy 1835-ben ott táncoltatta paripáját V. Ferdinánd császár és király koronázásán a magyar nemesi bandériumban. Szép, mégis emberileg furcsán értelmezte az úriszék fogalmát, mint az egy megyebeli ügyiratból kitetszik: „ a folyó esztendei május holnap 8-án több lakosok gróf Festetics Vince úr részére ugart szántani úgynevezett Sziget-pusztára (Sima-sziget) lévén kiküldve, amidőn azok mind azért, hogy magok kenyereztek, mind pedig, hogy jószágok pihenjen, kifogtak volna, azon ugarföld közt lévő Kis-zsemlyékbe belémentek, melyet az uraság gazdája meglátván, káromkodások közt neveiket felírván, délután gróf Festetics Vince földesurok mentségeknek meghallgatása nélkül nemes Ambrus Péter fiát, Mihályt, F Tóth Mihály fiát, Jánost és még tíz társukat lehúzatván, kire tizennyolcig, kire húszig és kire huszonkettőig vágatott oly kínzással, hogy nagyobb részént altestek kihasadozott”. Szóval minden ítélethozatal nélkül 1821-ben! Hogy miket megélt a múzeumunkban őrzött deres… Természetesen Festetics Vince grófra semminemű retorzióval a dolog nem végződött, ha csak annyi tanúságot le nem szűrt, hogy az armális nemes is nemes, még ha csak „papirosa van is”. Másik férjurunk családja Nyitra megyéből származott Csongrád vármegyébe. a „Horgosi” előnevet megszerző Kárász Istvánra talán keserű szájízzel emlékeznek a szegedi polgárok… Történt ugyanis, hogy a gróf úr, Szeged főjegyzőjeként a 18 század közepén, mikor az alföldi gazdálkodás gerincét a nagyállattartás képezte, megszerezte a város számára Horgos pusztát legeltetés céljából. Volt is öröm (gondoljunk itt egy két gyarmati és szeghalmi esetre)! Azután, hogy hogy nem, a főfiskális úr zűrös pénzügyi helyzetben összekülönbözött a szegedi elöljárókkal, akik panasszal éltek a királyi udvarnál. István gróf szintén elindult a saját módján, sógor, koma és jó barátokon keresztül, minek az eredménye az lett, hogy nem csak a „mundér becsületét” mentette meg, hanem véletlenül még Horgost is megszerezte jóvátétel címén Szeged városától, hálából a város utcát nevezett el róluk (a szeghalmi utca a halról kapta a nevét). Fia, Miklós Csongrád vármegye alispánja lett. Végül pedig az alispán úr fiacskája III. Horgosi és Szentpéteri Kárász Miklós, sikeres házassága révén címe mellé Szeghalmon és környékén (Füzesgyarmat, Fás, Megyer) tekintélyes birtokokhoz is jutott 1809-ben. Mindezen pletykák mellett el kell ismernünk, hogy Szeghalom megint szép épületekkel gyarapodott, a református templomon kívül, még egy „égnek törő” építmény szépítette a faluképet.

Természetesen meg kell jegyezni, hogy ebben az időben nem csak földesuraink építkeztek téglából. E korból még két klasszicizáló, már vagyonosságot mutató épület maradt ránk. Az egyik a mai Tildy Zoltán utcai Simay-féle ház, melynek „testvére” az Ady utcán pont a Kárász kastéllyal szemközt látható. A Festetics kastély építésénél és két utóbbi háznál a tervezőben ismét csak Szabó János egyházi főgondnok és városi mérnök személyét kell sejtenünk.

                                                                                                       Kele József

Szerző: lezo