Kedves olvasóink! Új sorozatot indítunk a fenti címmel, hogy bemutassuk településünk történetét. Itt élünk, tanulunk, dolgozunk úgy, hogy csak nagyon kevesen ismerik Szeghalom múltját. Segítségül Kele Józsefet hívtuk, aki -bátran állíthatom – a legtöbb ismerettel és tudással rendelkezik ebben a témában! Hetente olvashatnak városunk történetéről a kezdetektől, napjainkig.
Hát akkor kezdjük, íme, az első rész!
SZEGHALOM NEVÉNEK EREDETE
Valószínű, hogy városunk nevének eredete – mely az általános digitális irodalomban is bizonytalanságba torkollik – többeket érdekelhet. Már csak azért is, mert az idén 950 esztendeje, hogy írásba foglalták. Az akkori írásmóddal „Scegholm” prédiumot, birtokot a Százdi monostor szolgálatára adományozta Péter comes. Sokan hivatkozzák Anonymus Gesta Hungarorumát, melyben 800 év távolából „Zeguholmu” néven bukkan fel településünk. Másik kútfőnk, Lázár secretarius (titkár) 1528 körül nyomtatásban megjelent térképe, ahol „Zeghalon” néven, jelentős helyként tüntették fel városunkat. (A felsorolt személyek és események a későbbiekben bővebben ki lesznek fejtve.)
Hogy mennyire bizonytalanok voltak még a helyiek és velük egyetemben azok a történészek, akik foglalkoztak a kérdéssel, jól példázza Pesty Frigyes helynévgyűjtésére adott válaszuk 1864-ből: „A település nevének eredete számunkra ismeretlen. De a honfoglaláskor már fennállott, amit a Névtelen jegyző munkája is bizonyít.” Alig fél évtizeddel később Haán Lajos megyei monográfusunk már igyekszik névmagyarázattal szolgálni: „Nevét vette a település azon halomtól, melyen gróf Dorsai magtára áll s mely a Körösnek kiöntései által annyira körül volt véve, hogy mintegy szegletet képezett.”
Haán nyomdokain haladva ugyane halmot jelöli meg Karácsonyi János és Szeghalmy Gyula is névadó halomként, kiegészítve azzal, hogy az ősi halom földjének színe barna, ami elejeink szóhasználatában szeg/szög színként volt jelölve, vagyis Szeghalom nem más, mint „Barna-halom”. Puff! Alapjában mindkét tudós magyarázat hibádzik egy kicsinykét. Haan azzal téved munkájában, hogy a Dorsai-magtár halmát sohasem ölelte körül a Körös áradása. Másik két tudósunk pedig abban, hogy eleink a szeg/szög szín megjelölést csak szőrzetre használták, nem pedig talajra… Róluk hát ennyit. De akkor hol álhatott „Szeghalom”?
Móricz Zsigmond a 1930-as években többször megfordult városunkban és ilyenkor – eljutva a Koncz-portára – Tildy Zoltánnal (és a háziakkal) beszélgetve jófajta érmellékit kóstolgatott. De komolyra fordítva a szót. Riportokat is készített. Egyik ilyen riportja a nagyidőt látott (nyolcvanon felüli) Csontó bácsival készült, amit Az Est le is közölt.[1] Ebben Csontó bácsi az alábbi magyarázattal szolgált Szeghalom néveredetére: „Itt folyt a Sebes-Körös a paplak alatt e! A falu is csak onnan vette nevezettjét, hogy itt kanyarodott a Körös, ahol a szeghalmi templom alatt fordult, ott volt egy fok, ahun az Ihrázi ház van, meg a Nagy-utca a Simay-udvar végibe, ott megint egy fok. Ez jött dél felől, a meg Gyarmat felől. Ott a halom épp a szegletbe esett azon meg csak egy halászkunyhó vót, ahun most a református templom áll úgy hívják ezt a helyet, hogy Kis-Maros.” Na, tessék! Egy egyszerű valamikor nádvágásból és rideg állattartásból élő egyszerű ember megadta a választ az idegtépő kérdésre. Természetesen egy-két apróságban tévedett, de arról nem tehetett.
A Gyarmat felől érkező fok a „Kis-Körös” névre hallgatott a szeghalmiak ajkán, melynek magasabb nyugati partján évezredek emberei telepedtek meg egymást követve, míg 1711-ben ismét megtelepedett városunk Gyehennát létrehozó hattizednyi népességével. Természetesen a legmagasabb helyen emelték fel templomukat, ahol valamikor a középkori Szeghalom kis temploma is állt. Továbbá e hely kiválasztásának oka volt még, hogy ez a hely a lakott részen kívül esett, ahogyan azt a vallási életet akkor meghatározó törvények előírták. A Simay-udvar a volt községháza udvara, melynek végében húzódott az ókor végén ásott római-szarmata földmű, az Ördög-árok, vagy ahogyan a helyiek hívták, „Nádas-Körös”, vagy köznapian „Nádas-ér”. A 18. században azután a templomot szépen körbenőtte a település. A paplak mellett ott volt a vásárra érkezőket váró csárda és a közigazgatás központja a bírói hivatal, a jegyzői lakkal. Így a névadó halmot szép lassan belakta Szeghalom.
Ha valaki végig néz a Kossuth térről a „Templom utcán” (Széchenyi utca), enyhe lejtést figyelhet meg, Sokkal feltűnőbb a halom megléte a Sportcsarnok felé haladva…
Visszakanyarodva a „Dorsai-magtár” (D’Orsay) dombjához: 1805-re építette fel a dézsmapincét és rajta a magtárat Ziegler Antal. Nos azért ilyen szép magas a „Barna-halom”, mert a kitermelt földdel emelték meg.
Kele József
[1] Az Est 1935. Július 23-i számában jelent meg
Gassner Lőrinc 1779-es térképének részlete (Hajdú-Bihar Megyei Levéltár)
