Már jó négy évtizede, hogy a képen látható épületet elbontották, hogy a helyén az akkor modernnek számító tömblakásokat húzzanak fel
ÉS AKKOR JÖTT A HUSZADIK SZÁZAD
A kívül – belül ellentét, torzsalkodás, úgy látszik örök hagyományunk. Elég csak a szép emlékeket – és óvodát – hátra hagyó Simay Jánosra gondolnunk. Hős nemzetőrünk és toborzó biztosunk versikéjével buktatta el 1848-ban földinket a jegyzői széktől. Bíróként, mint az egyházi tanács tagja, mindent megtett, hogy Tatár János ne legyen szeghalmi lelkész… De, hogy ne menjünk messze, ott volt a negyvennyolcasok és a „mungók” örökös villongása (Olvasó Egylet és a Kaszinó). Hasonló okokból húzódott Tatár János halála után a református gyülekezet új lelkészének beiktatása is közel egy esztendőt. Történetesen a presbitérium berkein belül heves háborúskodás folyt, minek végeredményeként 1900-ban a szocialisták jelöltje, a fiatal, tettvágytól fűtött Técsi Józsefet választották meg Szeghalomra református lelkésznek. Csak mellékesen. Mint az a fentiekből is látszik, a pártoskodás és a „barkács szenvedély” (egymás fúrása és elfűrészelése) Szeghalmon sem a modern idők szüleménye, hanem egyfajta hagyomány, mely jó másfél évszázados múltra tekint vissza. Gondolom, ez nem ok, hogy büszkék legyünk rá. De térjünk vissza az új lelkészünkre. Alig, hogy elfoglalta hivatalát, nagy vehemenciával látott neki az iskolaügy fejlesztésének, az oktatás helyszíneinek modernizálásához, új iskolák építéséhez. Még a presbitériumot is rá tudta venni, hogy erre a célra negyvenötezer korona kölcsönt vegyen fel. Aminek fedezete több korábbi iskolaalapi hagyaték volt. Főként a Mészáros és Csát Kovács családok alapítványai. Végleges formát ekkor öltött a „Piac téren” (Szabadság tér) a Balogh iskola, épült fel a Báthory (Bocskai) utcai Iskola és a fenti képen látható tanítói lak, valamint megkezdték a Katonavárosi iskola alapjainak lerakását. A Báthory utcai tanítói lakba elsőként Szeghalmy Gyula költözött be, akiről a későbbiekben majd többször fogunk hallani, hiszen ellentmondásos, néha izgága személyisége három évtizeden át volt jelen Szeghalom oktatási és társadalmi életében. Ja, kérem mindenütt lehet konkolyt találni, csak körül kell nézni… Técsi József idején szűnik meg a lelkész-tanítói hivatal, hogy a tanerők teljes energiájukkal az oktatás felé fordulhassanak. Azt, hogy ez mennyire sikerült, majd a későbbiekben meglátjuk. Külön kápláni státuszt hoztak létre. Sajnos, fiatalos lendületének gyümölcsei, már nem az ő életében érnek be, mivel három esztendei munkálkodás után a hirtelen fellépő tüdővésznek ő is áldozatul esett, nem sokkal harmincnyolcadik születésnapját követően. Megkezdett iskolafejlesztési munkáját végül helyettes lelkésze, a szeghalmi református egyház krónikájának szerzője Papp Lajos fejezi be. Bár Técsi nagytiszteletű úr örökébe a helyi Csánky Benjámin lépett, a már említett belviszályok az egyházon belül, a gazda és a szocialista pártiak között egyre vehemensebbé válik, s mint ilyen nehezíti a „belügyek” intézését.
Még az oktatásnál maradva, de az egyház berkeit elhagyva, kell megemlíteni, hogy a fentebbi eseményekkel párhuzamosan – és itt a „tagosításra” is gondolva – a törvények értelmében a felosztott közös legelőből húsz katesztrális holdat, mintegy tizenegy hektár földet „népnevelési” célokra el kellett különíteni. Itt építették fel a Gazdasági Ismétlő Iskolát és hozták létre a mintagazdaságát. Első igazgatójának Mihályi Kálmánt nevezték ki. Ha valakinek idegenül csengene az intézmény neve és elhelyezkedése. A felsőbb tagozatos tanulók és az iskolát elhagyottak részére hozták létre, hol nyaranta gyakorlati-elméleti mezőgazdasági képzésben részesültek. Ez az épület volt később a Péter András Gimnázium és Mezőgazdasági Szakközép Iskola gyakorló műhelye, ma az önkormányzat külső lerakata…
A századforduló azonban a közigazgatásban is változásokat hozott. Első sorban 1898-tól működik szeghalmon a közjegyzői hivatal (akkor sem volt jobb, mint napjainkban) és 1900-ban megkezdte működését a Magyar Királyi Adóhivatal, mely céljaira a község díjmentesen biztosított irodákat. Milyen nagylelkűek! 1900 januárjában megjelent a Szeghalom és Vidéke Hírlap, majd rövidesen megszűnt, hogy még annak az évnek szeptemberében újra induljon. Szerkesztését a körösladányi református lelkész, Tóth József vállalta, míg kiadója az akkor Szeghalomra került Riegel Zoltán nyomdász volt. Érdekességként kell megemlíteni, hogy ezzel párhuzamosan működött egy járási hivatalos közlöny is, a Sárréti Újság, melynek kiadója Béressy Géza hivatali tiszt, szerkesztője pedig Török Ödön ügyvéd szintén Körösladányból. A nyomdai munkákat kovács Andor (volt Kiss féle gépen) végezte. Csak megjegyzésként, hogy e sorok írója több évtizedes pályafutása során sem akadt még össze ez utóbbi sajtótermékkel. Még lehet új a Nap alatt.
Kele József
