Büszke kémény magasodik a körösi hajósok fölé. Bizony, a folyószabályozás szinte sohasem zárult le véglegesen
FURCSASÁGOK A SZÁZADFORDULÓN
Ha már betekintettünk az egyházunk iskolaépítő munkáiba, akkor belegondolva, szinte nyüzsgött a falu. Ha nem bent építkeztek, akkor kint, a határban. Hogy mit? Aki a Kernyén lévő „Mikolik-tóra” kimegy, urambocsá’ horgászni, a szomszédságában, a csatorna torkolatánál egy nagy vörös téglákból emelt épületet talál. Az 1897-98-ban emelt szivattyúházat. Természetesen, nem csak itt emeltek gőzüzemű átemelő művet, hanem a szeghalmi Fokközi híd mellett is, melynek kéményét a mellékelt képen csodálhatjuk. Hogy Kernyén miért nincs kémény? Egyszerű. A szivattyúkat elektromos üzemre állították át. Fokköznél ez még „szebben látszik, hiszen ott az egész gépházat, kazánházat eltűntették, helyébe a modern világ beázós, „juj, de hideg!” betonkockáját emelték, ma csak a Vidratanya valamikori gépmesteri lak és munkásszállójának épülete utal erre az ipartörténeti emlékre. De ha már a képeknél tartunk, meg hajósok… A Sebes-Körös, ha nem kimondottan vízi út volt, mégis hosszú időn át nagy forgalmat bonyolított le. Már a lecsapolások (folyószabályozások) előtt fát, nádat úsztattak rajta, lápokba (tutajba) kötve. Persze volt olyan, mikor tűzifát, egyszerűen csak „elengedték” a tavaszi árral, „kalmárkasokba” kötve. No, ezek aztán tudtak galibát okozni, mikor fennakadtak, egy-két eret bizony elzártak a leereszkedő áradat elől, még komolyabb áradást idézve elő. Sőt előfordult, hogy hídlábba akadva, magát a hidat is romlásba döntötték. A kasba kötött tűzifa, egy fűz-hálóba volt összefogva, ami ma megfelel a kalodás, vagy raklapos csomagolásnak. Az űrmérete is hasonló volt, eredei köbméter… A „hajó” már épített, termetes ladik volt, melyet néha öt kofa is bérelt, hogy a közeli vásárra vigye rajta a „hajós” őket, minden portékájukkal együtt. A legnagyobb vízi alkalmatosság, amit a századvégen láttak a helyiek, a dereglye volt, melyen lovat, marhát, vagy épp boglya szénát lehetett szállítani. De! Az igazi hajók is ekkor tájt jelentek meg a Sebes-Körös hátán. Igaziak, mert a dereglyénél is komolyabb építmények voltak. Való igaz, hogy az eddigi emlékezet, csak az 1910-es évek végéig emlékezik meg róluk, de több jel utal arra, hogy komoly közlekedést bonyolítottak le már korábban is. Szükség volt rájuk, a Sebes-Körös kényszerítette ki. Alig két évtizeddel az új Körös meder megásása után már gondot is okozott, hogy hordalékával – a homokkal – feltöltötte a nagy nehezen kiásott medrét, akadályozó homokzátonyokon kívül az árvizek szintjét is emelve. Ahogy születésekor életre hívta a kubikusok népes táborát, most a „homokszedők” éltek meg belőle. A Sebes-Körös Vízszabályozó és Ármentesítő Társulat, ingyen engedte a homokszedést és elszállítást, csak mérnökei útján mindig kijelölték, hogy honnan kell a felgyülemlett „terméket” kiemelni. A homokszedők pedig éppen oda szállították, ahol építkezéseknél nagy szükség volt a homokra. Így egészen Mezőtúrig, Gyomaendrődig jártak a sárréti hajósok. De, hogy bizonyságot tegyünk, hogy már korábban is léteztek. Mikor 1880-as választáskor gyomai választó körben „kibukott” a Kormánypárt jelöltje, a Függetlenségiek jelöltjével szemben. Mi történt? Vasút még nincs, szekérrel pedig messze van Gyoma… Péter András kibérelte a szeghalmi hajókat és azokon a kemény negyvennyolcas (adott esetben függetlenségi) szavazókat elszállítatta Gyomára. Mondani sem kell, hogy a függetlenség párti jelölt „fejhosszal” győzött… De érdekes is volt egy korabeli választás. Korteskedés. Bezzeg ma! Aláírásra nyíló folyószámlák, disznótoros, meg hasonló csacskaságok. Akkoriban mindent komolyan vettek. A kortes szépen elköltötte a rábízott pénzösszeget, mint például Péter András esetében huszonnégy óra alatt háromezer forintot (majdnem száz tinó árát!) és még nyoma is csak a kortes-mondásban maradt fenn: „Péter András arany paraszt, kalapjáról hull a haraszt” – vagy valami hasonló. Minden esetre András bá’ visszalépett, kortese és „szavazó tábora” pedig egy napig jól élt. Ez csak egy villanás. Azért voltak, akik komolyabban vették a választásokat. A századfordulón, az ifjonti helyi lapban dörgedelmes cikk jelent meg az egyik ön-képviselő jelölt tollából. Ebben reálisan közli a tényállást, miszerint a szeghalmi képviselői választási gyűlésről Füzesgyarmatra igyekezett az ottani gyűlésen szónokolni, balesetet szenvedett, mert kocsijának (szekerének – melyen utazott – egyik kereke kihullott. Komoly vizsgálat után kiderült, hogy a kocsi tengelyeiről fondorlatos kezek eltávolították a tengely csapszegeket, ezért a kerekek könnyen lejöhettek. A merénylő személyére nem derült fény, de a Füzesgyarmatra tervezett nagybeszéd elmaradt. Mondom én, hogy szekér volt, mert a komolyabb kocsikon a kerekeket a csapszegeken túlmenően fonák menetes csavaranyák biztosították. Továbbá 1892-előtti az eset, mert különben a jelölt úr vonaton utazott volna tovább…
Kele József
