Ki gondolná, hogy a képen látható „művész úr” ezer szállal kötődött Szeghalomhoz. Gyökössy Endre diákvezérként, költőként, ifjúsági íróként, MÁV főigazgató helyettesként írta be nevét a történelembe
NEVES ALAKOKRÓL ISMÉT
A Gyököss család még a 18. század végén megtelepedett Szeghalmon. Mint minden más náció földművesként kezdték meg működésüket, majd a képen szereplő úriember nagyapja úgy határozott, hogy családját iparosként fogja eltartani. Ebben a „nemes elhatározásában” persze az is közre játszhatott, hogy a lassacskán szétágazó família a földecskét is „széthúzta”. Minden esetre, bőrkikészítő tímárként a településünk egyik első mesteremberét tisztelhetjük személyében. A családi legenda szerint erről az ősről nevezték el az akkor még faluszélinek számító Tímár utcát (ma Baross Gábor utca) foglalkozása után. Fia, Gyököss József, már tanult ember lévén a Polgári Olvasó Egylet háznagyaként (gondnokaként) kereste meg a betevő falatot és módosította a családnevet Gyökössyre. Mint háznagy, lakása az Egylet telkén lévő gondnoki lakásban volt, hová 1880. novemberébe Endre keresztnevű fiúgyermek született. Már jócskán felcseperedett a legényke, mikor Szeghalmon megnyitotta kapuit a Simay Kisdedóvó, ahová – mi sem természetesebb – az iskola előtti utolsó évben őt is beíratták. Még az óvodába sem okozott különösebb nehézséget az eljutás, mert csak az úttesten kellett átkelni, hogy jelentkezzen Dapsy Kálmán óvónál. Az óvodai emlékek maradandó élményt nyújtottak számára, mert a három-négy évtizeddel később írott cserkész regényeinek (A palotai cserkész-sorozat) főszereplői mind a gyerekkori pajtások nevét örökölték: Dapsy, Emődi, Nyitrai. Ugye ismerős nevek? De tovább jutva. Az iskolában értelmes, jó eszű gyermek előtt nyitva állott az út a továbbtanulásra. Tanulmányait Szarvason, az ottani főgimnáziumban folytatta. Itt kötött barátságot a „hasonszőrű” Gyóni (Áchim) Gézával, mindketten idealista rímfaragók lévén. Innen útja a Debreceni Református Kollégiumba vezetett, körülbelül abban az időben, mikor Ady ott újságíróskodott. Olvashattuk a képmagyarázatban, hogy „diákvezér” volt. Ezt, mint a debreceni Főiskolai Lapok szerkesztőjeként érte el. A lap révén szervezte meg többedmagával a „Bokréta Kört”, a vidék egyik legjelentősebb irodalmi műhelyét. Verseikre a „népies” jelzőt ragaszthatjuk, mintegy ellenpólusaként a nagyváradi Nyugat költőinek. Érdekes, hogy Gyóni, a diákbarát költő sem a Bokrétásokhoz, sem pedig a Nyugatosokhoz nem csatlakozott, hanem önálló útra tért, költői stílusa ötvözte a két irányzatot (sajnos mielőtt önálló hangját megtalálta volna, 1917-ben tragikus körülmények között elhunyt). Debrecen után Endrénk Kolozsváron folytatta jogi tanulmányait, majd a Magyar Királyi Államvasutak tisztviselője lett. Ezért is „úszta” meg a harcmezőt. Komoly feladat szakadt a nyakába, mikor a Monarchia összeomlása után a „vagonlakók” sorsának rendezésével, mint ifjúsági és szociális megbízott találta szemben magát. És megállta a helyét! A húszas évek közepétől a MÁV főigazgató helyetteseként dolgozott. Ekkor már jó nevű költő, a Petőfi Társaság tagja volt (cö-cö – mondhatná valaki, hogy könnyű dolga volt, mert az alelnöki székben a Szeghalmon tanító Szeghalmy Gyula ült). Kedvenc ismerősöm, Miklya Jenő is sokat foglalkozott Gyökössy életével. Amikor Endre bácsi 1930-ban lehozta a rákospalotai cserkészcsapatát Szeghalomra – gyermekkora helyszínére – nyaralni, Jenő bátyám szerint utoljára járt Szeghalmon… De persze Dévaványára, sőt Vésztőre is leutazott felolvasó estet tartani úgy, hogy haza sem látogatott? Ő, aki ingyen utazgatott??? Ezekre az útjaira 1932-ben és 1934-ben került sor. Tovább megyek! 1942-ben a szeghalmi Polgári Olvasó Egylet százéves jubileumán elszavalta néhány versét! Erről ennyit. Mint MÁV főmufti a Rákosi korszakban kitelepítésre került ő is. Még szerencsésnek volt mondható, hiszen választhatott, hogy hol akar élni. Ő Szarvast választotta, diák kora helyszínét. Élete során, sohasem szakadt el Szeghalomtól! Mert… Itt találkozott helyi szellemi társaival, Dapsy Gizellával, kivel a Nyugatosok belügyei felől tudott tájékozódni, vagy Szeghalmi Gyulával, kivel a Petőfi Társaság, később pedig az Országos Gárdonyi Géza Irodalmi Társaság (mert mit tesz Isten, Szeghalmy ennek is alelnöke volt) ügyeit vitatta meg, illetve találkozhatott Juhász Gyulával és Lédával személyesen is.
Engedtessék meg nekem, ha már felhoztam szóban, folytassam Dapsy Gizellával és hóbortos férje urával a történetet. Mint köztudott immár, Dapsy Kálmán bölcs óvó bácsink családostól érkezett meg Szeghalomra. A család apróságai között volt egy igen kicsi leányka, Gizella, vagy ahogy későbbet Stern Mór vásárló könyvében szerepelt, mint szalagok és kesztyűk vásárlója, „Dapsi Gizi”. Szóval a későbbi Gizi néni apja felügyelete mellett cseperedett iskoláskorúvá, majd – későbbi ellenfele – Bencze József keze alatt ifjú „hölggyé”. Innen az apja nyomdokaiba lépve, az óvónő képezdébe vitt az útja, amit frissen elvégezve a Simay Kisdedóvó – édesapja halála miatt – megüresedett óvói álláshelyébe. És itt jött – ahogy mondani szokás – a bukfenc! A Simay Alapítvány kimondta, hogy előnyben kell részesíteni alkalmazásnál a Simay rokonság megfelelő képesítésű tagját. Ez pedig a Bencze család Sára nevű leányzója volt. Ezzel két évtizedes torzsalkodás vette kezdetét.
Kele József
