Ma van a költészet napja. Ebből az alkalomból Pándiné Csajági Mária a Tildy Zoltán Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola tanára tanítványaival készített egy iskolafilmet. Erről kérdeztük:
- Honnan jött az ötlet?
Már egy idő óta foglalkoztat a gondolat, hogy valamilyen formában meg kellene magunkat mutatni a „világnak”. A gondolat megvolt, csak a megvalósítás formája váratott még magára. Aztán az ötlet hirtelen jött, amikor az iskolai anyanyelvi hétre készültünk a kollégákkal. A versek szeretete, a költészet napja, iskolánk eseménydús mindennapjai, tanítványaink sokszínűsége adták a motivációt a filmhez. És persze nem utolsó sorban Nemes Nagy Ágnes nagyszerű verse.
- Hány vágás van a filmben?
Megszámlálhatatlanul sok. Száz fölötti volt a felvételek száma. Ebből kiválasztani a legjobbakat, a kellő helyen megvágni, nem egyszer-kétszer – hanem több részletnél – akár 10-20-szor is, elég nagy odafigyelést, pontosságot és türelmet igényelt. Annyit viszont tudok, hogy a felvételek és a vágás közel 100 órás munkafolyamat volt. De azt gondolom, megérte, mert így lett olyan pergő, ritmusos és figyelemfelkeltő a filmünk, amilyet szerettem volna, amikor az ötletet felvetettem.
- Kik segítettek az összeállításában?
A film szereplői iskolánk tanulói. Nem válogatott gyerekek, hanem akik éppen ott voltak azon a helyszínen, amit kigondoltam. A felvételeket egy 8. osztályos tanulónk, Bugyik Fanni készítette. A verset iskolánk „öreg diákja” Fazekas László mondta el, a zenét is egy régi tildys diák írta, Pándi Bence. Egyedül a vágásban kaptunk segítséget egy kollégától, és a rendezés volt még az én területem.
- Van-e elképzelés a folytatásra?
Most ennek a filmnek örülünk: mert áthatja hangulatát gyerekeink bája, iskolánk szellemisége és sokszínűsége, az, hogy mennyire sokfélék vagyunk, mégis tudunk együtt tanulni, dolgozni. Nem zárom, ki, hogy esetleg valamikor lesz egy újabb versfilmünk, de most egyelőre még nem foglalkoztat ez a gondolat.
