Szeghalmy Gyula, még haditudósítóként. Nem sokkal később, már a Tanácskormány népbiztosaként járta a felvidéki kastélyokat, leltározta és rakatta teherautókra a felbecsülhetetlen értékű műtárgyakat.
ISMÉT HÍRESSÉGEK 3.
Gyula bácsit ott hagytuk magára, hogy elindult az éppen visszafoglalt felvidéki területekre, hogy az ottani főúri kastélyokban bogarásszon és menthesse azokat a magyar történelmi ereklyéket, amit a harcok és az istenadta nép megkíméltek. Ennek eredményeként sok Rákóczi, Batthyány emlék került a mai országunk területére. Munkáját mindenki nagyra értékelte. Történetesen az új Cseh-szlovák éra Hothyéktól kiadatását követelte, mert mint „ősi szlovák történelmi emlékek elrablóját” halálra ítélték és ezt az ötletüket nagyon szerették volna véghez is vinni. A magyar kormányzat pedig elismerve a nemzeti ereklyék megmentése terén kifejtett áldozatkész fáradozását, a kiadatását megtagadta.
A román csapatok Szeghalmot 1920. március 25-én csendben elhagyták (persze vitték magukkal, ami nekik tetszett). Néhány napon belül Szeghalmy Gyula is megjelent, hogy folytassa „megszokott” iskolaigazgatói munkáját. Csakhogy, mint írtam már, egy évvel korábbi gyors távozását követően a helyi presbitérium é tanító testület az igazgatói székbe Kurpé Gergelyt ültette, aki a románok idején ellátta ezt a feladatot. Hírtelen két igazgatója is lett a szeghalmi református iskolának! Kezdődött a marakodás. Szeghalmy ragaszkodott kinevezéséhez és jogaihoz, az egyház és Kurpé tanító úr a jogaikhoz. A vita a püspöki plénum elé került. Míg ez a huzavona folyt, a Vallás és Közoktatás minisztere első rendeletében leszögezte, „Akit a kommunista időben neveztek ki oktatási intézmény igazgatójának, azt azonnal le kell váltani és a régi igazgatót visszahelyezni.”. Gyula bácsi e rendeletet lobogtatva, fogta magát és zsupsz(!), beült megérdemelt székébe. „No, komám, nem eszik olyan forrón a kását”! – mondá az egyház. Azon indokkal, hogy a „nehéz időkben önkényesen” elhagyta pozícióját és hosszú időn keresztül elhanyagolta kötelességét, nem csak igazgatói székéből penderítette ki, hanem tanítói állásából is eltávolította és Kurpé Gergelyt visszahelyezték az igazgatói székbe. De, hogy hab is legyen a tortán, mindezt szellemi-értelmi képességeinek megkérdőjelezésével tette. Ebből azután évekig húzódó marakodás lett, melyből Daru János korabeli helybéli ügyvéd is kivette részét. Szeghalmy Gyula pedig az ország neves agyturkászait járta, akik feketén-fehéren kimondták, hogy sem értelmileg, sem szellemileg semmi bajt nem állapítottak meg kliensüknél, sőt azok teljes és magas fokú birtokában leledzik. Az egyháztanács végül kénytelen, kelletlen Gyula bátyánkat visszavette tanítónak, illetve igazgatónak. És nincs vége! Gyula bácsi ekkor az egyház és a VKM (minisztérium ellen fordult, az évekre elmaradt igazgatói bérét követelte. Még az országos lapok is csámcsogtak a témán. Szeghalmy, háttérben Daru ügyvéd úrral néhány év pereskedés, aktatologatás után ezt a fordulót is megnyerte! A miniszteri tárca fogszívva leperkálta az elmaradt három és félezer pengőt. Ezalatt, Szeghalmy egymás után jelentette meg köteteit, Felvidéki regék, Csonka Magyarország, Erdély-monográfia és hasonlók. Készítette és küldözgette oktatási segéd-diáit Németországba, Franciaországba, Belgiumba és Amerikába.
Nehogy azt higgyük, hogy a tanító úr energiái ezzel kimerültek. Esedékessé vált a Péter András álmának megvalósítása. Az egyház berkeiben kemény vita bontakozott ki, hogy polgári iskolát, vagy – mint az a végrendeletben írva volt – gimnáziumot alapítsanak Szeghalmon. Gyula bácsi és követői a polgári iskola mellett tették le szavazatukat. Ne feledjük, hogy Szeghalmy Gyula – még Szennovitz-ként – polgári tanári oklevelet szerzett, vagyis egy magasabb fokon lévő igazgatói szék lebegett a szeme előtt. Szeghalmy és a Református egyház ellentéte (Papp Lajos lelkész) itt is kiütött. Szeghalmyék 1925-ben beindították a Szeghalmi Polgári Iskolát, elébe menve az egyház terveinek. De hát, az erősebb kutya… Szóval az egyháztanács meghívva Nagy Miklóst igazgatónak, gimnáziumot alapított, a polgári iskola meg átköltözött Vésztőre, ahol néhány év alatt elhalt.
És ez még mindig semmi! „Történt”, hogy Papp Lajos lelkipásztorunk búcsút intett az árnyékvilágnak. Helyébe a gyülekezet felsőbb sugallatra, no meg Móricz Zsigmond javaslatára Tildy Zoltán kisgazda vezért hívta meg Szeghalomra református lelkésznek. Szeghalmy Gyula lépten, nyomon ez ellen a döntés ellen agitált minden fórumon. A presbiterek soraiban például azzal, hogy ha Tildy lesz a szeghalmi pap, úgy az istentiszteletek politikai fórummá alakulnak. Tette ezt Ő, a szeghalmi kisgazda pártszervezet elnöke…
Kele József
