Egy kis rózsadombi hangulat a 20. század elején, csakhogy ez itt Szeghalmon
KIÉ A LEGSZEBB?
Hát, ez már csak így van… Ahogyan a 19. század végén egymást tromfolva épültek a „nagygazdaháznak” titulált épületek, Emődi, Hajdu, Ambrus, Kardos, Ikrich házak, az új évszázad új ízlést hozott. Mikor 1907 szeptemberében Kovács Gyula főjegyző megható ígéretet tett, hogy híven „megőrzi Szeghalom” Kossuth Lajos mellszobrát, bizony nem kellett messzire mennie az avatóra és az esküvésre. Ahogy mondanák a maiak; „egy köpésre” lakott a Kossuth tértől. Azt ne kérdezze senki, hogy hol húzta meg magát azt megelőzően, erről nem szól a fáma. Minden esetre már új otthonából ment az avatásra. Még nyáron a „holt szezonban” világgá röppentette a hírt a helyi sajtó, Tündérlak Szeghalmon címmel. Történt ugyanis, hogy érdemes főjegyzőnk, kihasználva, hogy csemetéje, akit a változatosság kedvéért szintén Kovács Gyula névre kereszteltek, Budapesten az „úri körökben” jól ismert építészmérnök, saját megrendeléssel látta el. A fiatal építész, pedig, aki egyébként a budai hegyek felé terjeszkedő székes fővárosunk szerény villáinak tervezésével foglalatoskodott, igazán kitett önmagáért. Mondhatni, hogy „apait, anyait” beleadott művébe, minek eredménye ez a „tájidegen” villa lett. De ahogy az lenni szokott, nem csak főjegyzőnk, de Péter Andrásunk tetszését is elnyerte az épület, oly annyira, hogy három évvel később, jegyzőnk ellenállását vaskos bankó kötegekkel megtörte, már ő lakott a szép épületben. A „paraszt nábob” ha nem is kastélyba, de kétezer holdas birtokának megfelelő lakba költözött, ahol méltón fogadhatta a debreceni püspököt (Talán még van, ki emlékezik a híres mondásra), illetve Balatonfüred főbíráját és kíséretét, mikor díszpolgári oklevelüket elhozták e két Sárrét közé ékelődött községbe. Mi sem természetesebb, hogy Péter András halála után nevelt fia, gemecsei Mészáros István lett a ház örököse. Tudjuk nem, hogy ő az a bizonyos Pista bá’, aki a rengő csípejű menyecskéket mustrálgatta, mikor a Piac téri kútra mentek vízért korsóikkal (bizony abban az időben a „kanta” nem volt elterjedve), vedreikkel. Bár a nagybirtok nem szállt rá, mégis hétszáz holdon gazdálkodhatott, tehát szép jövedelemmel és házzal bírt. Ő utána János fia örökölte a házat. Aki mellesleg már „papírt szerzett” gazda volt, emellett a vármegyei törvényhatóság tagja, a helyi közbirtokosság (Gazdakör) elnöke, valamin a mostoha nagyapja által alapított Lótenyésztési Társaság elnöki székében is őt találtuk. Másfél évtizeden keresztül élvezhette a „Tündérlak” nyújtotta kényelmet, mert 1948-ban az új hatalom „kipenderítette” a tetszetős lakból. Sőt, még a földosztás is „betett neki”, később pedig maradék birtoka címén „kulák” listára is került. Egyike volt az MKP karikatúráin szereplő „Zsíros sógoroknak”. Az épület sorsa is kalandosan alakult a következő időszakban. Hosszú időn át a járási nőszövetség (MNDSZ) és a demokratikus ifjúság (DISZ) használta irodák, előadótermek gyanánt (1951-től a „fejtágítást” az Ambrus Imrétől elrekvirált lakóházból kialakított Művelődési Házban tartották). 1957-től, mikor kialakult a Pártvezetés központja (KISZ, Úttörő Szövetség, Munkásőrség és MSZMP egy portára költözött) az épület magára maradt. És akkor jött Szörény bácsi! Ez a nyughatatlan személyiség. Előbb bölcsödét, majd orvosi szakrendelőt létesített és a fejébe vette, hogy önálló szülőotthont is csinál. És megcsinálta! 1960 szeptemberében itt nyílt meg Magyarország legelső önálló szülőotthona. Igaz, a következő rendszerváltás ezt is szépen eltörölte. Évekig roskadozott magára hagyatva, míg végül a Takarék Szövetkezet megvásárolta…
Hogy a címre is utaljunk vissza. A Tündérlak nem csak történelmi eseményeink helyszíne volt, hanem új példát hozott a faluba, mégpedig a polgári ízlésvilágnak megfelelő formában. Kicsit távolabb tőle az utca túlsó felén egy hasonlóan hangulatos villa látható. Az előző példán felbuzdulva a század húszas éveinek elején Dr. Werner Elemér ügyvédünk épített magának lakot. Az ügyvédi irodán kívül a feleség gyermekorvosi rendelője is itt kapott helyet. Azután 1944 áprilisában a német városparancsnokság és a Gestapo költözött az épületbe, októberben pedig a szovjet Kommandantúra költözött be az NKVD-vel karöltve a jó helyen épült szép házba. A szovjetek elvonulása után az ÁVH és a rendőrség rendezkedett be, amelyiknek szép emléke a „Veronika Optika” felőli kerítés vasszeges teteje. Talán féltek az új lakók valamitől? Később szintén neves építészünk Czoczek Alajos, „Lojzi bácsi” épített még egy „tájidegen” villát magának, van aki még emlékszik a Sporttelep felé vezető utca kanyarulatában a „Rózsa-lakra”? Jobban belegondolva, ezek az épületek bár éppen úgy, mint a „nagygazdaházak” az egymásra tromfolást jelezték és bár ritkaság számba mennek, mégis üde színfoltot jelentenek a városképben. Üdébbet, mint a tömbházak…
Kele József
