Zsila Gyula, a szeghalmi Vörös Őrség, később a hozzájuk csapódott mintegy tizenöt-húsz vöröskatona és egyben Szeghalom katonai parancsnoka. Reformátustanítónk a hadsereget zászlósi rangban hagyta el…
MIKOR A”SZÉP IDŐK” VÉGET ÉRNEK 9.
De ne csak a „birka tulajdonos nagybérlők” számlájára nehezedjen az ügyeskedés és spekuláció vádja, szép példáját adta ennek Vasvári István napszámosból lett forradalmárunk, a direktórium „pénzkezelője” is. A lefoglalt és a rászorulóknak „hatósági áron” kimért állatok után majdnem húszezer korona folyt be a direktórium kasszájába, amiből Vasvári kétezer hatszáz koronát az újdonsült (időközben megvilágosult) forradalmár Makai Mártonnak és a direktóriumi elnök Patai Józsefnek adott tovább, míg a fennmaradó összeggel ő maga a románok közeledtekor Budapestre menekült. Később erről a pénzről nem tudott elfogadható magyarázatot adni, pedig később 1920 és 21-ben többször érdeklődtek nála a hatóságok ebben az ügyben. Az alig egy hónapig (és mennyi minden fért bele!) fungáló helyi „Tanácsköztársaság” rengeteg rendelethalmazával, fenyegetőzésével nem nagyon nyerte meg a lakosság bizalmát a szocializmus, Marx és Engels, valamint Lenin elvei iránt. A napi szinten való rekvirálások, besúgások csak az irányítóknak és a „lumpen”, kalandor csoportoknak tetszett, hiába volt a pár hét alatt iskolai tanórák helyett (elemiben) szocializmus-óra a gyerekeknek és ugyanott este szeminárium a szülőknek (amelyen kötelező volt a részvétel). Mégis április 26-án a megáradt Berettyó felett a hídon sóval és kenyérrel, illetve diadalkapuval fogadták a bevonuló román királyi alakulatot! Egyesek (talán még Makai ügyvéd úr is) titkon reménykedett benne, hogy immár nyugalom lesz. Még röpcédulát is nyomattak, a „Polgári jogrend helyreállítására” címen. A szép álmok pillanatok alatt ellibbentek, mikor a megszálló katonai parancsnokság kétnapnyi szabadrablást engedélyezett hős katonáinak. Ugyanakkor kihirdették a román törvények életbe lépését, hiszen már 1915-ben megrajzolták a Tiszáig terjedő Román Impérium térképét, szentül bízva annak igazában. Azonnal elkezdték összefogdosni, felkutatni a kommunista diktatúra helyi vezetői, de mint láttuk, ez jobbára sikertelen maradt, hiszen azok többsége vagy Budapestre, Vagy a Dunántúlra húzódott. Dapsy Gizella és Rozsnyay Kálmán – mint különösen veszélyes elemek, egyenesen a brassói várbörtönbe kerültek, Patai József esetében megelégedtek a gyulai börtönnel. Érdekes dokumentuma maradt fenn Zsila Gyula hagyatékában a kommunista vezérek utáni hajszának:
„Határozat
Less József, Lux Rezső, ifjú Bencze József, Szirottka Elemér, Szmetana Dezső magán laksértés és lopás alapos gyanúja miatt folytatott nyomozást a Bp. 164 §. 1. pontja alapján megszűntetem. …
A feljelentés szerint Zsila Gyula lakásán 1919. április hóban házkutatás tartatott és a Zsila Gyula ezüst órája és lánca elveszett.
A nyomozás adatai szerint a házkutatást a gyanúsítottak a román katonaság írásbeli parancsa alapján a kommunismús alatt vezér szerepet játszott Zsila Gyula kézre kerítése végett, tehát felsőbb parancsra tartották, illetve rendelték el, tehát nem bűncselekmény.
Arra, hogy Zsila Gyula értéktárgyait ki vitte el arra vonatkozóan semmi adat nem merült fel így a nyomozást ebben az irányban is meg kell szűntetni.”
Jó, jó, ne tessék nevetni – ha valaki mosolyogna -, a felsorolt magánlak-sértők közül az utolsó kettő román katona volt… Szóval nem a meghurcolás, nem a későbbi gyulai börtön, hanem az ezüst zsebóra… Szeghalmy Gyula legalább az igazáért perlekedett jó évtizeden keresztül a református püspöki hivatallal és Horthy pénzügyminisztériumával. Vasári István pedig heti jelentkezési kötelezettséggel megúszta. Azt a szigort! Talán Dapsyék jártak a leg galádabbul. Ja! Tévedtem, nem! Hanem azok a hadiárvák, hadi özvegyek, akik a román megszállás idején semmilyen anyagi támogatásban nem részesültek. De a község „mozgástere” is beszűkült. Az addig megszokott utazás erősen korlátozódott. Például Nagy József asztalos mester üzleti ügybe (koporsóhoz való kellékek beszerzése) Nagyváradra is külön „úti igazolvánnyal” mehetett, melynek kiállításáért két lej volt a tarifa. De necs csak ember nyúzzon embert, a természet is beleszólt a dolgokba. Rögtön a román megszállás után egy héttel a Berettyó is áttörte a gátat, elmosva a varjasi, lukácsi és páskomi tanyákat…
Kele József
