Egy érdekes felvétel, mintegy kilenc évtized távlatából a Tóth és Mező Nyomdánkról, a mai Tildy Zoltán utcáról.
Jelenleg itt talán pont a drogériát találjuk, mármint a helyrajzi számon
ROHAMOS FEJLŐDÉS KÜSZÖBÉN
Egy kicsit kalandozzunk vissza az időben. Tény és való, hogy Szeghalmon a nyomdászatot még a 19. század közepén, jelen korunkat megelőzően Csereklei Dion kőnyomó és könyvkötő mester honosította meg. Lehetett itt olvasni róla már az Úrbéri Egyezséglevelek kapcsán. Ő azonban nősülésével az 1870-es években áttette székhelyét a szomszédos Csökmőre, Bihar Vármegyébe. Ezután másfél évtizedig nincs Szeghalmon nyomda, míg végül a talpraesett és vállalkozó szellemű ifjabb Kiss Ferenc gyógyszerész (meg tűzoltóparancsnok, meg községi esküdt, meg a megyei Gyógyszerész Kamara tagja, meg a Kaszinó választmányi tagja, meg egyebek) 1891-ben nyomdagépet hozatott. Az ő tragikus halálát követően Kovács Antal vásárolta meg és üzemeltette a nyomdát, a Bethlen utca torkában (itt most a háromszögletű kicsiny park díszlik) hivatali nyomtatványokat készítve a járás közigazgatása számára és nem elévülhetetlen tetteként a Szeghalom és Vidéke Hírlapot létrehozva (meg a Dapsy Kálmán által szerkesztett óvodatörténetet és a Thúróczy Endre által írt olvasóegylet történetét megjelentetve). De! Az 1900-as évek elején Szeghalomra települt Kongrovácz János is és ettől kezdve közel fél évszázadon keresztül két nyomda „kereste” a megrendelők kegyeit! Kovács Antal elhunytával pedig a szépreményű Riegel Zoltán alapított nyomdát. Kongrovácz nyomdájának szép emléke a „Gépész Könyvtár” sorozat beindítása. A Riegel Nyomda átvette a helyi lap kiadását, sőt a kor színvonalán már nem csak kisnyomtatványokat és irodai űrlapokat készített, hanem, mint azt tudni illik bekapcsolódott Szeghalmy Gyula oldalán az iskolai tanfüzetek kiadásába is. Egyik komoly munkája volt a Sárríti leveledzések kötet kiadása, melyben Kajla Kesely András „újülísi pógár és réformátus” Bucsából, illetve Körmöspap Isvány „bodzásdombi lakos és fuharos” Vésztőről írogatnak. Mind a mai napig nem derült fény, hogy a Gárdonyi Géza Göre Gáboros népi humorában, kik voltak azok a járási személyek, akik nem egyszer kipellengérezték az akkori sárréti viszonyokat, kemény kritikát gyakorolva: „ Mert nagy dolog esett Bucsába az uj ülésbe jazaz az Afrikánus Országba jaz buroknál. Verik az burok az ángliusokat magyar miskásosan, mert hogy ott van közöttük Lesták Miska Bucsábúl. Mindég mondtam, hogy burokba született az a kölyök: nem odakerült a burok ujülésibe, nem agyabugyálni az ánglius plundrát? Ládd most veszed hasznát, mikor az eke mellett jó szípakarattal megérdekeltelek az isztikével; megtanultad, hogy verd az ellensíget.” Hát ilyen kedves hangon folyt a falut érintő dolgok kitárgyalása a „sógorok és komák” által. Természetesen a jegyző urak, kereskedők, meg hasonlók sem kerülték el a megemlékezést, akár csak Igazfalva alapítása. Riegel Zoltán azonban odamaradt a „nagy háborúban”. Még abban (1915) az esztendőben letelepedett városkánkban Friedman Lajos nyomdász, aki saját műhelyét kiegészítette a Riegel Nyomda gépparkjából. Már több „műből” idéztem, melyek a következő időkben nála készültek, mint Makai Marci és Dapsy Gizella versei, illetve Zsila Gyula röpirata… Sokan, még a kortársak is Jónásként emlegették a nyomdászt. Könyörgöm, az a fia volt, az 1930-as évekből. 1920-ban azonban a kiesett Kongrovácz Nyomda (Őt Friedman szorította ki sikeresen), új-régi arc tűnt fel helyette. Mégpedig egy népes helyi földműves dinasztia tagja. Sz. Tóth Imre tért haza. Ő a nyomdász szakmát a háború előtt kezdte, mint tanonc, később alkalmazott a közeli Nagyváradon, a Sonnenfeld Grafikai Műintézet Rt-nél, a korszak legnagyobb és legmodernebb magyarországi intézményénél. Azután jött Trianon. Egy hónappal az aláírás után „repatriált”, vagyis az új Magyarország polgárságát választotta. Itthon, az országban körülnézve, sehol a szakmájában elhelyezkedni nem tudott, tehát hazakullogott (vonatozott) a szülőfaluba. Ami kevés pénze volt, azt kiegészítette a család, nagyapa, apa, keresztapa álltak mögé, így végül megvehette az özvegytől azt a kevéske felszerelését a Riegel Nyomdának, amit Friedman meghagyott. Ekkor jelent meg nála Mező János, aki a Tevan Nyomdában tanulta ki a szakmát és hasonló cipőben járt. Mező épülettel társult a vállalkozásba. Keserves küzdelmet folytattak, hogy a Friedman Nyomdától némi piacot el tudjanak hódítani. Ezt csak minőségi munkával sikerült elérni. Ketten dolgoztak, Sz. Tóth Imre, mint gépmester, Mező János pedig szedőként. Kezdetben egyetlen petróleumlámpa fényénél, amit a munkafázisok fényigénye szerint, egyik területről a másikhoz húztak. De meg lett az eredménye! Öt évvel később már jelentős bankkölcsönhöz jutottak, miután sikerült megszerezniük Békés Vármegye összes hivatali nyomtatványának nyomtatási jogát. Ebből felvásárolták a békési Végh Nyomdát gépestől, raktárostól együtt… A nyomdánk kis történelmét folytatni illik.
Kele József
