Szeghalom története, 105. rész

Az 1868- ban emelt postaépület, amely 1931- ben Cserkészinternátus lett, egyike az oly sok „Szabó- féle” háznak

AZOK A HUSZAS ÉVEK 11.

Nem hiába kezdem, szinte előröl a postai épületek taglalását. Hiszen látott már napvilágot olyan leírás, melynek szerzője szépen belegabalyodott az évszámok, események és nevek halmazába. Nem árt, ha egy pár dologban kiigazítom, vagy helyesebben helyre teszem a dolgokat. Az első, hogy 1852-ben csatlakoztunk az országos postahálózathoz. Mint a képnél írtam, az első komoly postaállomás 1868-ban lett felépítve (ezt az építéskor használt téglák beütői nyíltan mutatják). Egy félreértett 1900-ból származó cikk szerint az akkori postamester, Király Béla díszes épületet emeltetett a község főutcáján. Igen, a főutcán, másként a mai Tildy utcán és nem a Kossuth téren (akkor Erzsébet) és nem közcélra, hanem saját magának! Azután megint találkozunk, azzal a megjegyzéssel, hogy a postahivatal és távírda 1907-ben a Széchenyi utcán a Hóka féle házba költözött. Jobban utána járva látható, hogy ez is csak ideiglenes jellegű vándorlás volt, hiszen ekkor vette át a hivatali teendőket Szabó Tibor postamester, aki 1928-ig töltötte be ezt a tisztet és a régi postahivatalban a Maróthy telek felőli részen magánlakást alakíttatott ki. Vagyis csak az épület-átalakítás idejére költözött az intézmény a közeli ingatlanba, amire a középkorú szeghalmiak még Pásztor József házának ismernek. Erre az átalakított épületre ragadt rá, a Szabó féle ház elnevezés, mint ahogy, a volt szolgabírói lakot Szabó Sándor községi bíróról nevezte el a jónép, úgyannyira, hogy hiába lakott benne Györke, Mikszitch, Bischof család, legutóbb mikor parkoló épült a helyén, még a Szabó-házat bontották el… De térjek vissza a postára, vagy pontosabban, a mai épületre, a Magyar Királyi Postahivatalra, vagy egyszerűbben a Postapalotára, mely az emlegetett adathalmazban 1929-ben kezdett működni. Hát, kérem szépen. Csak egy pillanat! „a képviselő testület az adóhivatal mellett ajánlott fel 224 négyszögölnyi területet.” Valójában ez egy leendő jegyzői lak telke lett volna, de közben a főjegyző úr jobb lakot talált magának. Még mindig nincs semmi baj, csak most a „tyúk, vagy a tojás (?)” esetével állunk szemben. Mert a következő épület taglalásakor a következőt olvashatja az érdeklődő: „Dr. Temesváry Imre országgyűlési képviselő közbenjárására 1926-ban az Eötvös utcán a Posta mellett kezdték el építeni az új egyemeletes hivatali épületet.” Minden bántás nélkül. Egy tény a Postapalotát 1924-ben kezdték meg építeni és 1926-ban már itt működött az új-régi posta, Szabó Tibor igazgatása alatt, kitől mind a hivatalt, mind pedig az emeleti szolgálati lakást Somogyi István új postamester 1928-ban vette át. Elnézést kérve a hosszú taglalásért mindenkitől. Tény, hogy az épület terveit Bene Andor postai mérnök készítette el és a kivitelezés Scher Konrád szeghalmi építész nevéhez fűződik.

De tovább haladva a húszas évek fejlesztéseinek sorában. Mint olvasható volt fentebb, új emeletes hivatali épület emelkedett ki a földből. Méghozzá a Magyar Királyi Adóügyi Hivatal székháza, ahol a pénzügyőri szakasz irodáit és parancsnokának lakását is elhelyezték. Ennek az épületnek a terveit már Czoczek Alajos (Lojzi bácsi) készítette el, a kivitelezési munkákra pedig Fabulya János építész mester felügyelt. Ez volt Az egyik oly épülete városunknak, mely a rajzasztaltól egészen a tetőcsúcsig szeghalmi emberek munkája volt. Fabulya Jánosról azonban, mint baloldali érzelmű emberről a helyi forradalmi munkásmozgalom harcosainak jegyéke is megemlékezik. Múzeumunk őriz egy cementes zsákdarabot, melyen hatalmas ákombákom betűkkel ez olvasható: „Lenin. A munka a kapitalizmusban öl, butít és nyomorba dönt!” Hozzá tenném, hogy egy prominens épületünk rekonstrukciója során került elő ez a „forradalmi” dokumentum. Arra, hogy a durva betűk egy tanult mester kezétől erednek, már nem szól a fáma. Hát, Istenem! Volt idő, mikor ez jól jött valakiknek, valahol. Minden esetre az új Adóhivatal 1927 októberétől kezdte meg működését. Az az érzése az embernek, hogy Magyarország tragédiája máshol hasznot hozott, hiszen, ha Szalonta és Nagyvárad nem kerül a határ román oldalára, nem lett volna szükség új közintézmények és hivatalok emelésére, amit Trianon miatt a gazdasági, igazságszolgáltatási és politikai intézményrendszer átszervezése hozott maga után. Így mondhatni, hogy e diktátumnak tipikus haszonélvezői (fejlődésükben!) Berettyóújfalu és Szeghalom voltak. Ezzel nem dicsérve a száz év előtti párizsi döntést és annak hatásai közül csak erre az egy hatására villantottam a figyelmet. Minden esetre két szép új épülettel gyarapodott Szeghalom. És még valamit. Temesváry országgyűlési képviselőnk csak úgy lobogott választó kerületében (1925-től). Postapalota, Adóhivatal, Berettyó híd, köves utca és még lehetne sorolni. De tény, hogy bőven megjelent a választó körzetében.

                                                                                                          Kele József

Szerző: lezo