Bíróságunk jól ismert épülete, még „ifjú” korában. Története is éppen olyan kalandos, mint amilyen kalandozásokat rendeztünk pincéjében annak idején.
AZOK A HUSZAS ÉVEK 16.
Valamikor kezembe került egy szép kivitelű könyv, melyben a vidéki bírósági épületeket írták le, rengeteg kép kíséretében. Ebben a szerző, akárcsak az általános iskolai fogalmazás írásának végén (például: „Én nagyon szeretem nagymamámat, jövőre megint nála nyaralok.”) csattanós befejezést biggyesztett a szeghalmi bíróság ismertetéséhez. „Az egyik leghangulatosabb vidéki bírósági épület.” Há-át, mit ne mondjak? Egy biztos, az úriember nem nagyon ücsörgött még sem tanúként, se alperesként, sem váló-alanyként, ennek az épületnek a folyosóján. Ha nem soroltam fel más eseteket, azért szíves elnézést kérek az olvasóktól. Magának a bíróságnak, mint intézménynek, a helyi léte egyes szerzők szerint 1885-re nyúlik vissza (Karai Antal és követője). Mekkora baki! Kérem szépen, a Járásbíróság megléte egyidős a folyószabályozással, tehát 1854-ben már volt bíróság Szeghalmon. Igaz, kezdetben telekkönyvi hatóságként működött, mert az új földek szétosztása, számbavétele, illetve a volt birtokok határmódosulásai megkövetelték ezt a munkát. Ja! Meg az ebből adódó torzsalkodások elsimítása. Kérem szépen, még egy baki a „követő” részéről, mikor megint csak a részleten átsiklott és szemléltetésül az 1910-ben készült levelezőlapot hozza fel magyarázatként. „M. Kir. Járásbíróság” elfeledve azt, hogy az épület eredetileg a Simay János által építtetett bíróság (értsd Községháza) volt. Nem tagadom, hogy annak templom felőli végében néhány helyiséget kapott az ominózus intézmény, de tárgyalóterem meg váró-tér nem volt. Később, a községházán kaptak elhelyezést (könyvtár!) a Petőfi utcai részen. Végül olyan döntés született, hogy önálló igazságszolgáltató építményt kell fölhúzni (no, ez sem a mi nagyjaink kobakjából pattant ki). Végül az igazságszolgáltató kinőtte a „társbérletet”, ami jól példázza, hogy két aktagyártó dudás nem fér egy csárdában – piha! Még kastélyban sem! 1927. áprilisában versenytárgyalást írtak ki. A telket a község adományozta, megelőző mérnöki talajvizsgálat után. Az előzetes elképzelések arról szóltak, hogy a bírósági épületnek és mellette a fogház épületének még 1927 decemberében fedél alá kell kerülnie. Az épületkomplexum tervezője Császár Ferenc volt, aki a környék sok bírósági épületét tervezte. A tendert végül Koncz László hódmezővásárhelyi vállalkozó nyerte, a kivitelezést pedig Melis János és Poják Pál szarvasi építészek. Persze a fizikai munkát a helyiek végezték. Tél előtt, csak az alapozással végeztek. Ezen földmunkák során számos emberi csontmaradvány került elő, melyeket faládába helyezve, a templomdomb oldalában helyeztek örök (immár véglegesen) nyugalomba. A néphagyomány szerint a török-tatár háborúk idején elhaltak tömegsírját találták meg. Mondjuk nem éppen így volt, mert az újratelepült szeghalmiak első temetője volt itt a „veremközi út” mentén a dombon túl. A földmunkák egyébként ahhoz is hozzájárultak, hogy „Szeghalom” új meghatározást nyerjen a „királyi halmok” besorolásba, hiszen a kitermelt földet szintén ide hordták. Tehát nem államalapítási erőd-halomról van szó. De hagyjuk e turulos-sávos ábrándot a maga nyugalmában, én olvastam a munkát és ettől eltekintve érdekes… Az építkezés, akár mekkora vehemenciával kezdődött, hamar elakadt, mert Koncz László ellen csődeljárás indult, ami során az öngyilkosságba menekült. Vannak oly források, hogy a gazdasági válság vitte csődbe, mintha az kicsinyét későbbet történt volna egy évvel… Az épület végül is 1930-ra készült el. Az épületet építészként dicsérő „Karai követő” sajnálattal jegyezte meg, hogy a várakozó tér nem fűtött. Járt már az épületben? Az épület emeletén középen van egy falfülke. Régen ott vaskályha izzott. Volt fűtés, hogy ne fázzanak a kliensek. De hát biztos akadt olyan is, aki nyáron is vacogott, az ottani időtöltés alatt.
De milyen tárgyalások is folytak a bíróság kebelén? Erre jó példa az MTI megyei tudósítójának rövid híre: „Szeghalom községben Vass István 21 éves legény bezörgetett Varga Lajos sertéskereskedő házába, miután nem engedték be, átmászott a kerítésen és benyitott a lakásba. A két ember között szóváltásra, majd dulakodásra került sor. Vas hirtelen előrántotta revolverét és rálőtt vargára, a golyó azonban nem Vargát, hanem a mögötte álló feleségét találta, aki életveszélyesen megsérült. Az asszonyt beszállították a gyulai kórházba, Vast pedig letartóztatták. Azt mondotta, hogy Varga 70000 koronával tartozott neki és ezt a pénzt akarta rajta behajtani.” Hát ugye ez az amikor a kútra járó Julcsik és Marisok egy hétig sutyoroghattak, főleg ha Vass Pista még snájding legény is volt. Sajnos a további fejleményekről megint nincs tudomásunk, de valószínű, hogy Pistánk huzamosabb időt tölthetett Szegeden, mint a területileg illetékes büntetés végrehajtási intézmény városában. Hja kérem! Hozomra nem adunk…
Kele József
