Autóbusz várakozik a szeghalmi vasútállomásnál a vonatra várva
AZOK A HUSZAS ÉVEK 19.
Ki gondolná, hogy mi minden fér egyetlen évtizedbe, még csak címszavakba szedegetve is. Pedig. Már írtam az „elfelejtett” ártézi kútról, mely vizét felhasználva kezdte meg működését a Szeghalmi Vízvezetéki Társaság. A Társaság a Pláner kút felhasználásával tovább terjeszkedett. A vizét elvezették a Szeghalom és Vidéke Takarékszövetkezethez (persze, hogy Boromissza Zoltán lakásába) a lelkészlakhoz, a cserkészinternátushoz, a Kárász kastélyhoz és a gimnáziumhoz. Mondjuk nem a mai egészségügyi előírások szerint, hiszen a gerincvezetékről ólomcsövek ágaztak le, hogy az épületek hatalmas tartályaiba (amelyek általában a padláson voltak) szivattyúzzák a vizet. Nem régen volt alkalmam a kivételt látni. A Boromissza családnál a tartály nem a padláson volt, hogy biztosítsa a megfelelő nyomást, hanem a pincében, ahonnan kézi szivattyúval alkalmanként vettek vizet. Minden esetre könnyebb, mint egyszerre négy és fél, öt köbméter vizet felpumpálni a padlásra. Persze a mai vízszámlához, óraálláshoz szokott kobakunkban megfordulhat, hogy miként fizettek vízdíjat a Társasági tagok? Egyszerűen a megtöltött tartályköbméter után. Sőt azt sem kell elfeledni, hogy akkoriban nem volt „csatorna közmű”. Az elhasznált víz vagy népiesen az udvar végében, vagy használaton kívüli kútban végezte. A szerencsésebbek a falu közepén a nádasra eresztették (óvoda, Kárász kastély). Nesze neked környezetvédelem!
De már csak a hűség kedvéért maradjunk a „piactéri kútnál”, ha már vele kezdődött minden. Ugyebár, 1926-ban fúrták és adták át a fogyasztói közönségnek. A térre, annak közepére pedig 1927-ben a Hősök szobra került. A tér kikövezése 1928-ban vált teljessé, mikor a piac déli részén egy gerendavázas, deszkakorlátos publikációs bódét emeltek. A sors iróniája, hogy eme elhíresült építményről, mind a mai napig egyetlen használható fénykép sem került elő, mert ugyebár nem csak Szigeti István községi rendőr szólott dörgedelmesen a népek közé vasárnaponként, közölve az elöljáróság rendelkezéseit. Majd egy évvel később már az árverési hirdetéseket is, mert bizony nem mindenki tudta az OFB és FAKISZ hiteleket törleszteni… És bizony eme bódé lábánál virágzott az emberpiac is. Ahogy a munkára várók nevezték a reggeli, hétvégi munkaalkalmak kihirdetését. De volt ennek az építménynek „magasztosabb” szerepe is. Mert ugyebár innen szólt Tildy Zoltán a föld népéhez választási kampányában és innen szólt, amikor képviselői beszámolóját tartotta. De innen szólott a néphez – amit Karcagtól Dobozig buszokkal gyűjtöttek össze – Koppányi Imre, akit a háta mögött csak „járási főnyilasnak” becézett a nép, egyébként pedig európai szintű testnevelő tanárként működött gimnáziumunkban. Ja! És az ő gyűlését-beszédét fojtották „meg” a vésztői kisgazdák befütyüléssel és kiabálással, később tetlegességgel, hogy a helyi csendőrök vetettek véget a népünnepélynek. Tildy nem is volt itthon. No, ami még híresebbé tette ezt az építményt az, hogy innen szólott a néphez a „Nagy Sztalin legjobb tanítványa”, vezérünk, Rákosi Mátyás! Innen olvasta fel kockás noteszkájából mindazokat a hazugságokat, melyet esze ágában sem volt későbbet betartani. Ami nekem feltűnt, hogy az „emberpiacon”, a Tildy közönség soraiban és R. M. hallgatóságában mennyi orca ösmerős… Hja, kérem, a közös sors… Elnézést, hogy megint elkalandoztam egy fatákolmány kapcsán, de remélem senkinek nem mondtam újat a történetével, talán még az újszülötteknek sem… De csak kellene egy koszlott fénykép róla…
Mi mindent hozott a piac! Növő kereskedelmet, mert piacterünket a bihari árusok is könnyen elérték. Csak a lényeget kezdtem itt kihagyni! A közölt képen egy autóbusz látható! Már említés történt a közlekedés kapcsán ezen járműféleségről. Sőt, mikor egyik krónikásunk ezeket a sorokat írta a Sebes-Körösön lévő strandról: „Itt kabinok és hűtött italok álltak a közönség rendelkezésére. A fürdőhöz rendszeres autóbusz járat indult. Megállóhelyek voltak a főutcai Schillinger bolt (erre a megállóra még az „ifjabb” generáció is emlékszik) és a református templom előtt.” Szóval e sorokra gondoltam. Úgy tűnteti fel az autóbusz forgalmat, mintha Szeghalmon már külön helyi járat lett volna. Elnézést kérve. Városunkban a helyi forgalmat az állomás és a Községi Szálló között omnibusz bonyolította, meg ahova bérbe vették. Az autóbusz forgalom viszont valóban sűrű volt Fok-köz felé, mivel azon a hídon bonyolódott a Karcag-Gyula, Püspökladány-Gyula és a Berettyóújfalu-Gyula forgalom. Ez persze délelőtt négy buszt jelentett a Schillinger boltnál és hatot a templomnál, illetve ez utóbbit a strandnál. Azért méltatlanul kihagynám a Berettyóújfalu – Békéscsaba és a Berettyóújfalu – Szeghalom járatot, mely utóbbinak az autóbusza (MÁVAUT) vagyis az államvasutak „sínpótléka” látható képünkön. A valódi helyi buszjáratra majdnem fél évszázadot kellett várni.
Kele József
