Moór Laci bácsi felvételén kicsit furcsának tűnhet katolikus templomunk belső tere. Ez a felvétel abban az időben készült, mikor a sötétítő függönyök nem a bombázások ellenni védekezés, hanem a szellemi sötétség elleni védelmet szolgálták. Értse, ki hogyan akarja
VILLANÁSOK A HARMINCAS ÉVEKBŐL 8.
Maradjunk a régi ismerősünknél az „Azt írja az újság…”-nál. Bombasztikus és megrázó hírrel lepte meg kedves olvasóit egy szép tavaszi vasárnap a helyi média. Mert ugye a médiák már csak ilyenek. Teszem azt halálos kór, fergeteges égszakadás, mindegy, hogy mi, csak jelzőkkel és Nostradamusszal össze lehessen kötni. Szeghalmon „őserdő”! Még a Kongó vidékén, vagy Amazóniában, esetleg a Tajgán, nem kérem, ez Szeghalmon volt. És jött a figyelemfelkeltő, frappáns cím. „A katholikus templom körül kiirtották az őserdőt”! Jó, alig éve szintén. Történetesen új katolikus Egyház Tanács-választással kapcsolatosan, jegyzi meg a médiáner, hogy abban a reményben választottak új tagokat, hogy azok nemcsak megelégedéssel ülnek bele eme méltóság székeibe, hanem új lendületet visznek a helyi közösség életébe. Örömmel konstatálja, hogy bizalmuk nem volt hiába való.
„Egyeseknek talán tetszett a templomot körülvevő őserdő, az ő áthatolhatatlanságával, bürök, liceum, bodza és más giz-gaz egyvelegével, de a szép a rend és a tisztaság, praktikusság híveire csak a szemétdomb benyomását tette. A kertben rendet tenni nagy szükség volt már, de nagy merészség is kellett hozzá, mert tudta mindenki, hogy az ősvadonnak pártfogói is vannak. Az egyházközség új gondnoka Kocsondy János nem törődve az ezzel járó kellemetlenséggel, az ellene irányuló sok rágalmazás, munkájának lebecsmérlése és ellene irányuló gáncsoskodás ellenére kezdi már kialakítani azt a főúri parkocskának ígérkező kies területet, mely ha elkészül, nem csak a templomnak de Szeghalom községnek is díszére fog válni.”
Nem volt nehéz megtalálni a megfelelő embert e feladatra, hiszen Kocsondy János egyházközségi gondnok mellékállásban a járási útbiztosi teendőkért kapott gázsit a szolgabírói hivataltól, hol egyébként, ha éppen nem az útkaparókat, készleteket ellenőrizte Bucsa, Ladány és Vésztő között, akkor jelentések, számlák intézésével töltötte idejét. De ne búboljam a vadon hősét, mert épp kihasználta a posztjából adandó lehetőségeket, azt is illett vón elaszondani médiáner barátunknak, hogy mire fel is történt nagy hirtelenjében ez a villámgyors parkosítás. Biz erről már hallgat (egy későbbi cikk eljövetelében bízva, mint Tabéry, aki Dapsy Gizinktől két levélkét ellopott – bocsánat közcélra lefoglalt – majd e két levélkéből két vaskos kötetben fejtegette Ady Endre és Brüll Adél nagy szerelmét). Mint oknyomozók őt „lekörözve” eláruljuk, hogy Szabó Sándor plébános három és fél évtizedes szeghalmi ténykedése után jobblétre szenderült, ami nem is volt váratlan, mélyen benne járva a korban, hiszen 1854-ben látta meg a napot… Szerényen megjegyezve, hogy az új plébános számára csinosították ki a „templomkertet”, hogy az utód első látásra is beleszeressen új állomáshelyébe. Egyébként is ildomos lehetett, ma sem ártana. Nem egy sétán mutatom be – no, már megint! – az országunk e egyedülálló építményét a Szeghalomra látogatóknak, de biz, az sem előröl, sem hátulról nem szemlélhető, sőt oldalról az áruház udvara miatt sem. Tehát szinte csak a mesék világában él… Tehát új plébánost kapott a hitközség, mégpedig Szabó Frigyes tisztelendő személyében. Félreértés ne essen, nem rokona elődjének!
„Dr. Liodenberger János apostoli kormányzó a csonka-nagyváradi lat. szert. egyházmegye főpásztora az elhalálozás folytán megüresedett szeghalmi róm. kath. lelkészség javadalmát – egyházi főhatósági jogainál fogva – Szabó Frigyes Endrőd – kondorostanyai lelkésznek adományozta. A hivatalos beiktatást julius 1-én végezte Fetzer József pápai kamarás szarvasi plébános ker. esperes.”
A két cikk között közel két hónap telt el. Addig, mit csinálhattak a hívek? Hát ugyanazt, mint jó fél évszázad előtt, szépen megvárták, hogy a „kegyúr” – mármint Kárász István gróf valamelyik „barátja” Füzesgyarmatról, vagy Körösladányból kölcsön adja saját hitközségének plébánosát, hogy a szeghalmi hívek ne maradjanak lelki táplálék nélkül. Hogy is nézett ki egy akkori mise? Nem sokban különbözött a maitól, csak a templomban a Kórusra felvezető lépcsővel átelleni rész (igen az erkély alatti) egyfajta „üvegkalitkának” alakították ki, hol a gróf úr és családja a hívektől elkülönülten adózhatott hitének és kérhette az Úr áldását családjára, önmagára és tetteire. Mivel a község életében grófsága nem sok szerepet vitt, már csak külsőségeiben volt a „falu földesura”. A templomba a legrövidebb úton hajtatott, amihez igénybe vette az óvoda udvarát. A mise az akkor kezdődött, ha a család megérkezett, És miután elsőként ő adománya koppant a perselyben, elsőként is hagyta el családostul a templomot. Hát körülbelül ennyiben nyilvánult meg a fensőbbsége.
Kele József
