A vésztői Varga Zsigmond és neje. Mit ne mondjak, igazán öntudatos, amolyan igazi „gálgasztonos” képviselőjelölt
VILLANÁSOK A HARMINCAS ÉVEKBŐL 9.
Már szóba került a szeghalmi független Független Kisgazda Párt zászlóbontása és Varga Zsigmond képviselőjelölt bemutatása. Mire fel Temesváryék nagy hecckampányba kezdtek, kihámozva, hogy Varga úr, még jelölt sem lehet, hiszen restanciában van az adóhatóságokkal… A kisgazdák azonban annyira ragaszkodtak Varga Zsigmondhoz, hogy e szépséghibáját is orvosolták, csak végre legyen egy olyan emberük, aki a „népből” emelkedett ki és nem csak a tájat, de lakóit is jól ismeri. Csak így egymás között halkan: Temesváryra ezek nem nagyon passzoltak, csakhogy ő egy másik világ embere volt. Jó magyar szokás szerint megindult a pártoskodás, ahogy illik kiabálás, lehurrogás, kerítéspingálás, meg egyebek kíséretében. Hogy mindezek még egyedibb esetet jelentsenek, kis hazánk politikai palettáján, új párt alakult Szeghalmon! Mert ugyebár Temesváry a kormánypárt színeiben indult, de miért ne! Legyen Temesváry párt! Ha csak a választások idejére is. Így még vehemensebb viták színhelye lett a Kaszinó (mert ugye ők most valahogy kiestek a pikszisből) és a kávéház, mint a vélemények fóruma (egy-két pohár és flaska látta kárát e vitáknak, orvosi beavatkozásról nem szól a fáma). Május utolsó napján, délután öt órakor „lelkes tömeg” gyűlt össze a szeghalmi Polgári Olvasó Egylet dísztermében. A gyűlést Erdei József elnök nyitotta meg, majd vezérszónoknak Dr. Ikrich Arnold közjegyzőt kérte fel, aki – idézem az „Azt írja”-t: „Nekünk, sárréti polgároknak tehát nem is lehet az a célunk, hogy világboldogító ábrándokat ígérgető szólamoknak felüljünk, hanem csak az, hogy a férfiut, akinek munkás keze az egész Sárrét életén, sorsának javulásán, községeinek külső képén kitörölhetetlenül rajta van, szeretetünkkel, megbecsülésünkkel övezzük s tartsunk ki zászlaja mellett rendületlen hűséggel.” No, szóval. Így hangzott, meg folytatódott az a nyilatkozás, melynek végén a „lelkes tömeg” átalakult Temesváry Párttá. Mondhatjuk, hogy mi közünk ehhez. Részemről szerényen megjegyezném, hogy a Olvasó Egylet megalakulásától, eszmeiségéből adódóan a haladó áramlatok helyi letéteményese volt. Gondoljunk csak bele, hogy alig két évtized előtt, még bizony fütykössel verték a „mungók” fejébe, hogy bizony Kossuth(!), hogy bizony függetlenség(!), hogy bizony… Ahogy elnézzük, az ellenzéki virtusból már semmi sem maradt, sőt az örök riválistól, a Kaszinótól még Temesváryt is elsibakolták! Tovább követve a Temesváry Párt alakulását, meg lehet állapítani, hogy igazán demokratikus berendezkedést választottak, mivel az egy szem elnök Erdei József (mellékesen az egylet elnöke is) mellé hét alelnököt választottak, míg a vezetőséget az egész tagság alkotta. Tehát nem volt „nemecsek” közöttük! Ettől kezdve egy hónapon keresztül folyt a szópárbaj a földművesek és a polgárság között. Néha sajtó útján is illették egymást. Érdekes, hogy médiánerünk Temesváry minden útjáról szorgosan tudósított (Vésztő, Körösladány, Füzesgyarmat és Köröstarcsa), ugyanakkor Varga Zsigmond fellépéseiről, csak a hírrovatban történt utalás. Furcsa, nem? Vagy inkább ismerős? Egy hónap elteltével megtörtént a nagy választás, amiről lapunk igazán ma is aktuális hangzatossággal számolt be: „A vasárnapi nap nagy igazságot hozott a napfényre a Sárrét vidékén. Gazságot szolgáltatott annak a fennkölt szellemű fáradhatatlan férfiunak, aki immár 11 éve szolgálja választókerületét a feltétlenül jellemes ember idealizmusával. De igazságot szolgáltatott a választó közösség józanabb gondolkodású, talán egy kis tulzással épeszű polgárságának is, hogy nem dobta el magától azt az embert, aki közel kétmillió pengőt hozott kerületének, nem beszélve arról a rengeteg szolgálatról, amit egyeseknek teljesített. Az erkölcsi is anyagi igazság győzedelmeskedett Temesváry javára. Nagy kár, hogy a megkótyagosodottak sokkal nagyobb számban vannak, mint ahogyan azt előre hinni lehetett.” Ösmerős a megfogalmazás, főleg ha valaki utána néz az eredményeknek. Temesváryra 6118 szavazat lett összeszámlálva, míg Varga Zsigmond 3964 szavazatot kapott hivatalosan. Ne tessék számolni! Már megtették helyettünk. Pontosan 2154 szavazattal „nyert” Temesváry. Már vélem hallani: „Kétharmad”! „Kétharmad”! Érthető már, hogy kilencven esztendő távlatából miért oly ismerős minden? A kioktató médiánerek, a „hivatalos” szavazatszámlálások. Meg szemrebbenés nélkül nyilatkozó sziporkák…
Hát most legalább négy esztendőre hagyjuk e megbolygatott társadalmat. A megnyugvás után nem sokkal – talán egy-két év – és a Temesváry Párt vezetőségéből sokan a kisgazdák oldalán törnek lándzsát. Hüm, ez is ismerős valahonnan. De végre megnyugodnak a kedélyek. Van új plébános és régi-új parlamenti képviselőnk. Kell ennél több a békességhez?
Keke József
