Kevésbé ismert felvétel a Tildy házaspárról 1914-ben. Igen, lelkészünk még optimista elszántságot sugároz, ami később realista vonások mögé húzódott. Ja persze, Gyenis Erzsébet is karcsúbb volt… (kép: WIKIWAND)
VILLANÁSOK A HARMINCAS ÉVEKBŐL 18.
Hát igen. Köztudott, hogy Tildy Zoltán nem éppen érdemtelenül került a szeghalmi lelkészválasztók, illetve a nekik sugalmazó Harsányi Pál esperes úr és a falu békéjét szem előtt tartó Koppányi főjegyző úr látókörébe. Nem csak, mint hitszónok, de a kisgazda mozgalom megújítója, mint a Sylvester Nyomda tulajdonosa, ezen keresztül politikai kiadványok szerkesztője és szerzője, már országos berkekben ismertté tették a nevét. Most tekintsünk el attól, hogy mint politikus, épp meghívása előtt sikerült kibokszoltatnia magát a parlamenti képviselőségért folytatott küzdelemben, ami mégsem árnyékolta be nevét… Ugyanakkor, mint nyomdatulajdonos, nem éppen üzleti rátermettségről tett bizonyságot, a több esetben hitelre, áron alul vállalt munkákkal majdnem csődbe vitte a nyomdát. Minden esetre megtanulta, hogy egy olyan nyomdának, mely országos harsona akar lenni, bizony a fővárosban a helye… Bár sok mindent mondogattak később Erzsébet asszonyról – nem éppen hízelgő megnyilatkozások – az el kell árulnom, hogy a nyomda gazdasági ügyeit ő kezelte… És ezzel, nem akartam itt semmire célozni. Tehát történt, hogy Szeghalomnak sürgősen lelkészre volt szüksége a közbéke érdekében (majd néhány hónap után már nem hitbeni villongásoktól kellett a közbékét félteni…), Tildy Zoltánnak pedig sürgősen szüksége támadt a szeghalmi lelkészi állásra és annak „zsíros” jövedelmére, mert nem csak a nyomda, de bizony a buktatott jelöltség költségei is a nyakán voltak. Röviden a két szükség egymásra talált. E „kényszerházasság” azonban mind Szeghalomnak, mind Tildy Zoltánnak megelégedésére vált. De kukkantsunk bele, hogyan is zajlott le e frigy megkötése. Természetesen jobbára az „Azt írja” barátunkat veszem alapul, no meg egy-két más kútfőt, ha már Tildy úr nem vezetett naplót… Mint vagy húsz írással ezelőtt (gimnázium- polgári oskola – Szeghalmy Gyula stb.), az egyik legnagyobb ellenlábasnak Sz. Gyula bátyánk számított, bár itt gondolom, ő meg Baka Bélát szerette volna a lelkészi székben. Roppant frappánsan, nem a lelkészt támadta, hanem „párttársai között” prófétált, hogy ha Tildy Zoltán kerül lelkésznek Szeghalomra, akkor minden istentisztelet, kisgazda politikai népgyűléssé fog átalakulni, felbolygatva a hívek lelki békéjét! Persze erről részletesen tájékoztatta Tildy Zoltánt „kollégája” a vésztői Gönczy Béla református lelkész, amolyan „hangulatjelentésében”. Szeghalmy Gyulánk, akit egy akaratos, izgága akarnok alaknak könyvelt el Szeghalom közönsége, mondjuk nem alaptalanul, ha belegondolunk, hogy azt az emberi energiát, tudást az egyszerű átlagember fel sem tudta fogni. Neki egyesül a középiskolai tanárok voltak szellemi partnerei, vagy inkább méltó ellenfelei… De hagyjuk. Gyula bácsi, aki tízegynehány évvel korábban még a Kunfi Gárda, az oktatás államosításának élharcosa volt, mos ebben az időben a Földmívelő Munkáskör díszelnökeként és a Független Kisgazda és Polgári Párt elnökeként ágált Tildy Zoltán megválasztása, meghívása ellen! Erre is érdemes gombot kötni… „Az istentisztelet után került sor a gyülekezet megkérdezésére. Arany Gusztáv ismertette az ide vonatkozó törvényparagrafusokat, majd az eddig tett intézkedéseket s aztán megkérdezte a híveket, akarják e egyhangúlag meghívni lelkészükül Tildy Zoltánt. Meglepő egységgel harsant fel a hívek ajkán az „akarjuk!”, amelyet sehogy se tudott megzavarni egy elenyészően csekély ellenzék tiltakozása. Zsila Jenő dr. ügyvéd és Ambrus Lajos egy ívet tett az Úr asztalára, melyen azok aláírása szerepelt, akik nem akarták Tildy Zoltán meghívását…” Hát, mint múltböngésző igazán szeretném, ha egyszer valahonnan előkerülne ez az ominózus ív… Két név behunyt szemmel: Szeghalmy Gyula és Zsila Gyula, tanítók és népvezérek. Zsila tanító úr Szociáldemokrata pártelnök, másik Gyula bácsink pedig kisgazda… Mindketten jártak a Kunfi-iskolába… Tildy először a fenti közakarat-nyilvánítás után egy hónappal, szeptember végén, egy keddi napon jelent meg Szeghalmon, nem kis csalódást okozva az egyházvezetés számára. Azt várták, hogy október másodikán Vasárnap fog bemutatkozó istentiszteletet tartani. Erre Tildy megvigasztalta az egybegyűlteket, hogy arra is sort fog keríteni hamarosan, de most feltett szándéka, hogy magával a presbiterekkel és az egyház tisztviselőivel, tanítósággal ismerkedjen meg közvetlenül. Így nyerjen bepillantást a gyülekezet belügyeibe, illetve ismerkedjen a községgel, leendő otthonával. Miután kiderült, hogy csak értük jött Szeghalomra, már igencsak megörültek. „Ünnepélyes pillanat az, midőn az egyházközség és a presbitérium nevében szeretettel és őszinte ragaszkodással üdvözöljük a szeghalmi egyház új lelkipásztorát!” – hangsúlyozta ki Gönczy nagytiszteletes, aki jelen esetben Tildy megérkezéséig a szeghalmi presbitérium vezetését is ellátta.
Kele József
