Ha már Szeghalomra érkezett Tildy Zoltán, bizony a helyi presbitereknek jól fel kellett kötniük a kötni valót, mivel a testület új vezére ugyancsak tisztában volt teendőikkel.
VILLANÁSOK A HARMINCAS ÉVEKBŐL 20.
Sok mindent lehet előbogarászni az „Azt írja” megsárgult lapjait forgatva. Milyen meglepő dolgokra bukkan a híreket habzsoló pógár. Egyrészről Tildy szűk-körű „villámlátogatása”, mely során személyesen ismerkedett meg az egyházi vezetőkkel és az egyház intézményeinek működésével. Mint írtam, Gönczy Béla a szomszéd falu lelkésze meleg szavakkal üdvözölte az új szeghalmi lelkész társat. Majd pedig Futó József igazgató tanító mondott üdvözlő beszédet. Szóval szép reményeiknek adtak hangot, melyet Tildy meleg szavakkal köszönt meg. Úgyszintén kitért arra, hogy tudomása van arról, hogy politikai tevékenysége kapcsán lelkészi szolgálatát illetőleg milyen intrikák forogtak közszájon. „A magyar reformációnak teljesítenie kell hivatását, nem csak a belső misszióban, de az élet terén is. Én eddig is ezért dolgoztam és ezután is ezért fogok. Elvégzem a hivatást, amit vállaltam. De a szolgálat ezután természetesen az egyházé lesz s a politikáé csak annyi, amit lelkipásztori munkám engedélyez. Bízzanak bennem. Most is mint életem folyása alatt eddig mindig, a szolgálat vágya vezet” Egyszóval elsőre kifogta a szelet intrikusai vitorlájából. Ezután fél napot töltött az egyház dolgainak megismerésével. A munkanapot azután száz személyes társas vacsora zárta Kutasi Pál vendéglőjében. Sajnos Tildy október 16-án tartott istentiszteletéről semmi-nemű feljegyzés nem maradt ránk. Biztos, hogy sikert aratott a hívek körében. Gondoljunk csak bele, hogy három év múlva a református hívek tuszkolták be Tildy Zoltánt az országházba. No, jó! Nem csak a hívek. Hogy mennyi politizálást engedélyezett a lelkészi hivatás? Az első istentisztelet után egy nyúlfaroknyi hírecske jelent meg a Hírlapunkban, mely arról tájékoztatja a nagyérdemű közönséget, hogy a nemzet tisztelete jeléül közadakozásból szobrot emelnek Nagyatádi Szabó István földművelésügyi miniszter, a kisgazdapárt alapítójának emlékére. Megjött az első fecske Szeghalomra… Ezzel még nem történt semmi, hiszen még egy esztendő választott el mindenkit attól, hogy lelkészünk politizálni kezdjen egyenlőre a megyei közgyűlésben, addig is szervezve a Független Kisgazda és Polgári Pártot. De! Azért volt egy szembeszökő hatása itteni működésének. Többször utaltam intrikusaira… Igen. Tildy meghívása betette a kiskaput egyik kedvenc figurám mögött. Szeghalmy Gyula úgy tűnik ezt már nem volt képes elviselni. Fogta magát és Gyomára tette át székhelyét, ahol leányáék éltek. Lényegében az utolsó évtized annak ellenére, hogy a kormányzattal szemben pert nyert, illetve az egyház rehabilitálta, nem éppen a sikerek halmazát hozta számára. Mert nézzük csak. 1924-ben Ambrus Imre megépítette a mozit. Addig Gyula bácsi volt a vetítések atyja. Egy évvel később kikuglizták a Polgári iskola igazgatói székéből. Ezután folyamatosan szorongatták a gimnáziumunk Igazgató Tanácsában és a presbitériumban. És hát végül itt van Tildy! Egyszeriben kiesett a Földmívelő Munkásegylet kegyeiből, aminek eddig díszelnöke volt, illetve a kisgazda helyi pártelnöki székből. Tehát ment. De nem szenvedett túlságosan. Gyomán egyből a földműves köri elnöki székben találta magát. A helyi kisgazdák is hamar elnököt találtak maguknak, Baka Béla személyében, tudják, aki félreállt Tildy útjából a lelkészválasztási kampány idején. Tildy itt van! És Szegény Koppányi főjegyző is vakarhatta immár a fejét. Még, hogy megbékélés a faluban! Egy fél év sem telt el és zászlót bontott a Gaál Gaszton párt! Ez alatt pedig a Független Kisgazda Pártot kell érteni, mely nem azonos a Nagyatádi kisgazdákkal. Sokkal markánsabban képviselte a földműves nép érdekeit, kevésbé volt meghunyászkodó és kompromisszum kész. Vagyis kavics csobbant a kormánypárti langyos vízbe. Ezt már Temesváry Imre is érezte, de még nem telt le a ciklusa, így készült szép lassan. Egyik jele volt ennek, hogy mind sűrűbben jelent meg beszámolókat tartani választói körében. Nem leseperve az asztalról érdemeit, mégis mintha túllépett volna rajta az idő… Mint ahogyan túl is lépett. A Mikszáth uram-bátyám országa Móticz Zsiga bácsi országává formálódott szép lassan. Ennek köszönhető, hogy a megújult kisgazdák szépen meghódították a Sárrét egyébként nyugalmat kedvelő népét. Mert egyébként türelmes nép hallgatta Temesváryt és tűrt. Mikor a fölműves népesség kétharmada cseléd és napszámos munkával kereste meg kenyerét, igazán kellett egy olyan erő mely kiutat mutat a „hét krajcáros” világból. Mert Szabó Pál „talpalatnyi földje” bizony híven rajzolta elénk a sárréti mindennapokat, még ha az intéző keménysége és a „SZABADUL” dátuma a filmváltozatban egy adott korszak szája ízének megfelelést szimbolizálja. De nem feladatom, hogy itt írjam a kisgazdapárt megalakulásának történetét, azt már 1947.ben megírták például a Pártunk harca a demokráciáért című kötetben… Ja, hogy csak egy évig volt olvasható?
Kele József
