Tanítunk. Egy gyógyulttal többen vagyunk. Kicsit jobb a hangulatunk. Sok hülye kérdés merül fel bennünk:
Tényleg elkapták? Hogyan kaphatták el? Kiktől? Kitől? Gyerekektől? Egymástól? Óvatlanok voltak? Nem vigyáztak? Túl közel voltak egymáshoz? Aki nem kapta el, miért nem kapta el? Miért is teszteltek? Miért nem teszteltek? Ugye nem lesz súlyosabb az állapotuk? Ugye nem kerülnek kórházba? Teszteltessek jövő héten? Vajon itt leszek még jövő héten?
De ez nem fontos. A lényeg az órán van. Mikor írunk dolgozatot? Mi a házi? Miből felelünk? Jövő héten jön a Mikulás? Húzunk nevet csomag átadásra? Jövő pénteken tényleg osztálybulizunk? Aztán egy poén. Kacagás, nevetés. Az óra megy tovább.
És az összes többi kérdés már nem is fontos. Tanítunk .Tanulnak. Játszanak.
Ma volt iskola. Holnap is lesz. Önkéntes karantén miatt eggyel kevesebben leszünk.
Pákozdi Gábor
