Péntek.
Ma nincs újabb hiányzó. A gyerekek között sem. Szépen kezdődik a reggel.
Tanítványaim egy történelem versenyen megszerezték az első és második helyet is.
Advent.
Megemlékezés az iskolarádióban. Szép volt. Megható. Nem tudtuk körbe állni az udvaron a koszorút, ahogyan szoktuk. Nem tudtunk közösen énekelni. Nem volt vidám. Néztem a gyerekek arcát. Elgondolkodtak. Átszellemültek. Karácsony lesz. Hihetetlen, hogy máris itt van.
Oktatunk.
Kedves ismerősöm azt mondta, ha a hajódra matrózokat akarsz, akkor szerettesd meg velük a tengert. Tuti nem pontos az idézet, de a lényeg megvan. Ehhez tanár kell. Az meg az iskolában van. Olvastam, hogy a népesség 2 ezrelékének végzetes lesz ez a kór, de nem szabad a jövő generációját beáldozni ezért otthonmaradással. Lehet vele vitatkozni.
Ott, ahol hiányozni fog valaki szenteste az asztal körül, biztosan nem értenek vele egyet. Ott, ahol majd 1 pont hiányzik a sikeres felvételihez biztosan egyetértenek.
Hétvége. Pihenés. Hétfőn iskola. Még 3 hét. Kettővel ismét kevesebben leszünk, de az ő helyettesítésüket boldogan vállaljuk. Az egyik nyugdíjas lesz. A másik gyermeket vár.
Pákozdi Gábor
