Hat szigorú ember veszi körül Tildy Zoltánt. Most nem vele szemben mordak, hanem éppen az ő érdekében.
VILLANÁSOK A HARMINCAS ÉVEKBŐL 26.
Teljesen mindegy, hogy kinek mi a véleménye Tildy Zoltánról – teszem azt, van aki tógás gyilkosnak nevezi -, egy dolog biztos, hogy az új típusú (Nagyatádin átlépő) Kisgazda Pártot hamar megszervezte. Szeghalmon is „csak” két éve működött, mikorra sikerült bebizonyítania, hogy egy országos pártot lehet úgy megszervezni, működtetni, hogy központja nem a székesfővárosban tanyázik, hanem vidéken. Már lehetett olvasni, hogy a pesti uraságok sűrűn látogattak Szeghalomra, felvirágoztatták a Szálloda forgalmát. No meg a helyi „hírforrások” témaválasztását… Bár itt zsibongott a kisgazda közélet, mégsem lett igaza jó öreg Szeghalmy Gyula bátyánknak, Tildy nem tévesztette össze a lelkészi szószéket a politikai emelvénnyel. A politika a templomon kívül maradt, hacsak az nem került falai közé, hogy a hívek többsége már kisgazdaként lépte át a küszöböt. Szóval itt vagyunk az 1935-ös esztendőben, mikor szinte mindenki a választásokra készült. A nagy pezsgést megérezte Temesváry Imre is aki másfél évtizeden át képviselte városkánkat és környékét az országgyűlésben. Annak idején méltattam is e cikksorozatban tetteit. Mert amit letett az asztalra, nos az ma is itt van. Hát, Temesváry is sűrűn le-lelátogatott körzetébe, hol Szeghalmon, hol Gyarmaton, hol pedig Vésztőn tartva képviselői beszámolót, vagy audienciát. Mikor Tildy indulását már biztosra lehetett venni, a kormánypárt egyből támadásba ment át. Arra hivatkozva, hogy csak azok lehetnek képviselő jelöltek, akik már Trianon előtt a mai Magyarország területén éltek, kérték jelöltségének semmissé nyilvánítását. Pech! Mert Tildy bizonyítani tudta, hogy Losonci születését követően édesapja és a család Balassagyarmaton telepedett meg. Egy kicsit hagyjuk a kormánypártot pihenni és tervezgetni. A pezsgés nem kisebb embert csábított le Szeghalomra, mint magát Móricz Zsigmondot aranytollú írónkat! Részben a választás előszele, mozgása miatt, részben pedig témagyűjtés céljából érkezett. Ez utóbbiak részben a Sárréti riportok cikksorozatban kerültek a pesti nép elé. Két kényelmetlensége is fűződött írónknak a választási harcokhoz. Az egyik, mikor Tildy Zoltánnal az ottani kampány-fellépésre mentek gépkocsival Vésztőre, majdnem szerencsétlenül jártak, mert véletlenül kiesett az autó kereke. Mondhatni, hogy régi néphagyományt idéztek fel valakik, csakhogy ezeket a „szekereket” már nem lovak mozgatták… A másik kényelmetlenség pedig, hogy a választás napján a főjegyző útján figyelmeztették, hogy ne hagyja el a lelkészlakot, mert nem tudják garantálni személyes biztonságát. Máskén új szóval „politikai karanténra” ítélték. Persze Temesváry tábora valót állított azzal, hogy nagy írónkat nem tudják megvédeni. Az összes csendőr ugyanis a szavazó helyiségeket vigyázta. Mint azt Hegyesi János parasztköltő és politikus mesélte fél évszázaddal később, először a kormánypárti szavazókat engedték be, majd csak később kezdték „véknyán” engedni a nép fiait. De, hogy hab is légyen azon a bizonyos tortán, technikai okokra hivatkozva még záróra előtt lezárták a szavazó helyiségeket. No, kérem szépen, erre bizony majdnem kitört a ribillió! Gondoljanak bele. Télvíz idején a nép már jóval nyitás előtt beérkezett a falvakba, még a tanyákról is, hogy többségük Tildyre adja voksát. Eltűrték, hogy a kormánypártiak kezdtek bevonulni, hogy őket ritkán és egyesével eresztették be. Mondom télvíz idején vártak a szabad ég alatt. Nem morogtak. És akkor becsapják előttük az ajtót! Valahogy ennek volt köszönhető, hogy Temesváryt kétharmados többséggel győztesnek kiáltotta ki az „Azt írja” barátunk. Hamarosan azonban változott a hangvétele. Elvégre a kisgazdák vizsgálatot követeltek. Elébb még hallgatott a kormánypárt, majd mikor – mint a képen látható papírhalmaz bizonyítja – a vizsgálatot, sőt új választást több mint ötezren követeltek aláírásukkal, Temesváry csendben leköszönt ebül szerzett képviselőségéről. De hát nem csak a szavazók zúgolódtak. A középiskolában volt egy fiatalember, aki akkurátusan követte a választási harcot, majd az eredményt megtudva mérges elkeseredés vett rajta erőt. Azután ismét kivirult a nap – mint azt a Diákalbum következő évfolyama bizonyítja – egy szólássá magasztosult kiáltás által: „Cinke petíció lesz!” Hát meglett a petíció. Tildy 1936-tól a Sárrét és Szeghalom kisgazdapárti országgyűlési képviselője lett. Ez az a momentum, amit nem egyszer hangoztattam, hogy a sárréti és a szeghalmi nép Tildyt egyszerűen betuszkolta a parlamentbe, mikor már esélytelennek látszott a helyzet… Ja! Had térjek még vissza a középiskolás diákra. Gimnáziumunkban két „Cinke” névre hallgató testvér járt. Akit említés be hoztam az az alacsonyabbik és sötétebb bőrű legény volt, ezért az érthetőség kedvéért „Fekete cinke” polgári néven emlegették. Később Fehér Lajos néven ismeri meg az ország…
Kele József
