VILLANÁSOK A HARMINCAS ÉVEKBŐL 27.
A Péter András Emlékkönyvben (Udvari Nagy István, 1976.) van egy fénykép, mely az aláírás szerint a Tildy Zoltánt hallgató szeghalmi-sárréti szegényebb földművesek tömegét ábrázolja a háttérben – nehezen kivehetően – két lovas-csendőrrel. És azután előkerült ez a kép. A magyarázat szerint Tildy a gimnázium udvarán tart beszédet… Hát nem! Ez a fénykép az előbb említett emlékkönyvi felvételnek az édes testvére, ahol Tildy Zoltán látható, mikor ugyan annak a földműves tömegnek beszél. A helyszín pedig a Piac tér, vagy Hősök tere, vagy a Szabadság tér. A szónok azon a pulpituson áll, ahonnan a kisbíró hirdette az árverési meg egyéb tudnivalókat, később pedig egy másik korban Rákosi Mátyás bolondította népünket. Tildynek hittek, Tildyben bíztak, hogy ez Rákosira és utódaira elmondható é… Az pedig, hogy miért merem állítani a helyszín bizonyságát, hát a háttérben az Ambrus ház részlete látható (ma Művelődési Központ). De már írogattam, korábban, hogy Tildyt befogadta a fődi níp. És nem csak azért mert a templomi szószékről „be’ szípen mondta aranyoskám” az igét, hanem mert el tudott vegyülni, azonosulni tudott a földi halandókkal. És ezt megtette akkor is mikor már az országgyűlésben tette a dolgát! Ösmerek oly embereket, kikről ez… Mert már alig két éve járt fel Pestre – vagy tán le vidékre – máris egy kötetre való hozzászólást, törvénymódosítást nyújtott be, védett meg. Egyébként ez a kötet 1939-ben Két év munkája a parlamentben címen meg is jelent, azt a népek kézbe vehették, és ha valaki akart valamit, a fekete-fehér sorok mentén érdeklődhetett is az „elkövetőnél”. Ez volt Tildy képviselő úr a parlamentben, hol bizony vakarhatták a fülüket a szép beszédhez szokott országnagyok. Hogy is van a mondás? „Ereszd bé a tótot…” Mint említettem Tildy hamar „beolvadt”, elfogadottá vált a kemény sárréti környezetben. A templomon kívüli fő mozgástere a Gazdakör, az Iparos Kör és a Földmíves Kör. De igazságtalanok lennénk, ha politikai meggyőződése folytán máshol nem jelent volna meg. . Bár politikai nézetei is hatással voltak arra, hogy a helyi Kaszinóban ritkán fordult meg, az ilyen alkalmakkor általában kaláberezett (korabeli kártyajáték, az ötvenes évek folyamán az ulti szorította ki). Nyaranta hagyta magát szabadidejében elcsábítani egy-egy kugli partira. Néha segédlelkésze (Cs. Szabó István) társaságában vadászatokon is megjelent. És itt egy pillanatra meg kell állnom. Országgyűlési képviselősége és az, hogy a kántortanítói státusz megszűnt, lett fontos a segédlelkész szerepe. Ő hozta Szeghalomra maga mellé Cs. Szabó István tiszteletest, aki a hit és lelki gondozást ellátta, míg Ő az ország ügyeivel foglalatoskodott. A segédlelkész, a későbbi időkben „Csöszi” néven érdekes figurája lett Szeghalom beléletének, de erről majd a saját idejében. Szóval képviselőnk élénk társadalmi életet élt. Mindemellett szívesen szónokolt. Beszédet mondott az Országzászló avatásán, minden Március 15-én, Október 6-án, de zászlóavatásokon (lett légyen az a leventék zászlaja, vagy épp határvadászainké) – csak szónokolni lehessen. Ebből a szempontból is egymásra talált gimnáziumunk igazgatójával, Nagy Miklóssal. A rossznyelvek szerint „felosztották egymás között Szeghalmot, legalább is az ünnepek során, mint az újesztendő például. Ekkor Tildy körbe járta a Földmíves Kört, Ipartestületet és a Gazdakört és mondott ünnepi tósztot, ahol az éjfél érte. Nagy Miklós ezt vagy a Kaszinóban, vagy az Olvasóegyletben, esetleg a Kávéházban követte el. De nem csak ezen esetekben működtek együtt, hanem volt egy közös fixa ideájuk, mégpedig, hogy a népet a nép fiaiból felemelkedő értelmiségi rétegnek kell vezetnie, képviselnie. Ez mintha visszacsengne Móricz Zsigmond gondolatiságában is… Így, azután szinte „sutyiban” nekikezdtek eme álom gyakorlati megvalósításának. Ennek különböző tüneteit tapasztalhatta csak a külső gyanútlan (vagy nagyon is gyanakvó?) külső szemlélő. Egyből itt van a Kelet Népe, mely a komádii hídon született, ugyebár Barsi, Sinka és Szabó Pál hármasa által (mint azt a legenda tartja), a háttérben Gönczi Béla, Tildy Zoltán, Nagy Miklós, Fülöp Károly és Féja Géza, valamint a Parnasszusról Móricz Zsigmond tevőleges támogatásával. Azután Nagy Miklós összegezte a programot a „A Szeghalmi járás, mintajárássá szervezése” című munkájában. Azután pedig a keserves küzdelem a Szigeti Endre Református Mezőgazdasági Középiskoláért, Tildy és Nagy Miklós párosa által, és nem utolsó sorban a Sárréti Népfőiskola megszervezése, mely sajnos csak egy alkalmat élt meg. Hát ez utóbbiról a legszebben Hőgye Misa bácsi tudott beszélni, sajnos már Ő sincs közöttünk… Szóval ez a Tildy-Nagy páros remekül működött. Ma?
De nézzük, hogyan látta el feladatait a képviselő társak szemével nézve Tildy Zoltán. Első, hogy amikor a pártügyek, vagy az országos ügyek lehetővé tették, minden hétvégén leutazott Szeghalomra, hogy a vasárnapi Istentiszteletet megtartsa és tájékozódjon a helyi aktualitásokról. Volt, mikor nem hétvégén jött „haza”. „A szeghalmi pap ezért játszott csakhamar vezető szerepet a parlamenti arénában. Vezérkedik, határoz, irányt szab, tárgyal és – néha – egy-két napra eltűnik. –Hol van? – keresik. – Szeghalomra utazott, mert megrepedt az iskola fala. Hát persze a szeghalmi iskolafalról nem szabad megfeledkeznie. „ – olvasható Vigh Károly 1979-es munkájában.
Kele József
