VILLANÁSOK A HARMINCAS ÉVEKBŐL 28.
Veszteni tudni kell! Legalább is a mondás szerint. Az előző részekben enyhén a politikára figyeltünk, a kisgazdák, a kormánypárt, Tildy és Temesváry mérkőzése kapcsán. Mint láttuk, Tildy Zoltánt a tenyerén emelte be a nép az országgyűlésbe. Temesváry, pedig elfogadva a megváltoztathatatlant, leköszönt a szeghalmi képviselőségről. De mi történt szegénnyel? Senki ne gondolja, hogy bús magányba visszavonult remeteként duzzogott. Á! Dehogy is! Már igazán megszokhattuk, hogy a hatalmon lévők szívesen ragaszkodnak kipróbált talp… akarom mondani harcosaikhoz. Így Temesváry Imre nevét a lukácsi hídra hagyományozva egy szép napon még megjelent városkánkban és érzékeny búcsút vett támogatói körétől, úgy ahogyan illik, az Ambrus Mozgóban, majd szerény közebéddel a Kaszinóban. És ment. Hová? Mit tesz Isten éppen megürült a gödöllői képviselői szék… És ne feledjük, hogy továbbra is megőrizte a titkos gazdasági főtanácsosi helyét a kormányzó árnyékában. No, meg hány igazgatósági tagsággal bírt? Ez sem újdonság.
Viszont maradjunk a fő gondolatnál. Fürdőt a Sárrétnek! Persze, ma már nem újdonság, hiszen ott van Füzesgyarmaton a Kastélypark Fürdő, amit oly szívesen hasonlítgatnak Hajdúszoboszlóhoz. Legalább is a víz… Tudja valaki, hogy hogyan került a strand, a Gara Hotel Gyarmatra? Mert bizony már ez is történelem, meg bizony mindkettőt Szeghalomra tervezték. Két emberen múlott, hogy e két műremek nem ide települt. Mindkettő járási „nagyágyú” volt. Az egyik esetben az indok így hangzott: „Szeghalom öntudatos proletárjainak nincs szükségük e fajta úri szórakozásra”. És Szeghalmot ejtették a fürdő lehetséges helyszínei közül. A Gara Hotel eredetileg Az Ewyng-sorral szembeni sarokra (most a gázosoké) tervezték, de egy szakember az építési tervet áthúzta, hogy: „A talaj nem bírja el”. Ja! A víztornyot elbírja… Hát szakember volt a lelkem. Visszatérve történetünkhöz. 1936-hoz. Van, aki emlékezik még Koppányi Imre gimnáziumi testnevelő tanárunkra. (Most hagyjuk, hogy járási főnyilas volt, hogy nem csak azért utazott a berlini olimiászra, hogy tudósításokat írjon arról a helyi lapba.) Megalakította a Sárréti Ligát (sport). Ennek egyik célkitűzése volt, hogy komoly sportuszodát építsenek Szeghalmon, a Sárrét szívében! Nem holmi „tanmedencét”, melyet nem oly régen, bár három ok is lett volna – és ígérték is – létrehozásához, mégis kemény munkával megtorpedózták. De nincs semmi új a nap alatt. Koppányi úr közbenjárása folytán Szeghalomra helyezte gyűlését az Országos Sportszövetség Kelet Magyarországi Kerülete. Itt már körvonalazódni látszott a sportuszoda terve, hasznosíthatósága, meg minden. Hogy ez nem volt légből kapott ábránd, mi sem bizonyítja jobban, hogy ekkor a Közbirtokosság a Cigány éri közlegelőn ártézi kutat fúratott. Ez pedig oly jól sikeredett, hogy: „Ötszáz méteres mélységből 37 fokos erősen szénsavas víz tört fel, s percenként 300 liter víz lát karvastagságnyi sugárban napvilágot. Ez az eredmény eddig páratlan a Sárréten. Sajnos ez az eredmény még fokozhatóbb lett volna, ha a közbirtokosság a rendelkezésre álló pénz felhasználásával még vagy 200 méterrel tovább fúratott volna le. Kár volt annyira spórolni, nincs kizárva, hogy 600-700 m mélységben egy második szoboszlóihoz hasonló forrásra akadtak volna. De mindezek után vagyunk.” Ez a jó magyar mentalítás. „Neme lehetne e…” Úgyszintén birokra került sor a sportmedence (nagysága, munkaigénye, meg hasonlók) miatt egy egyszerű „locs-pocs” medence kivitele között. A fürdőt pedig mindenki pártolta, mert bár sok terv született a víz felhasználásáról: „Vannak, kik halastóról álmodoznak, mások a községbe akarják bevezetni, míg mások öntözni akarnak vele stb. Azonban ezeknek egyike sem felel meg a víz különleges hőmérsékletének és ásványi összetételének. Még ugyan nincs bevizsgálva a víz, de előre láthatólag gazdag az ásványi tartalma. Az ilyen víz kihasználása csak fürdő alakjában gazdaságos. … A fürdő kivitele és felszerelése műszaki és főleg anyagi kérdés. Minden esetre egy kis park közepén egy csinos kis fürdő, jó reklámmal rentábilis lenne. A fürdőnek nagy előnye a természetes meleg víz, mellyel már a fűtés problémáját is meg lehet oldani. Ettől függetlenül meg lehet oldani a kút eredeti célját, a jószágok itatását is,…” Hát eddig jutott az ötlet, s ez megragadt a gazdák kobakjában. A vita a sporláson lángolt fel. Végül egy olcsóbb medence és még kisebb park mellett törtek lándzsát, amibe a község is betársult. Az eredményre azért még lakosságunk harmada- fele emlékezik. Minek ugye az a drága nagy vízi stadion, mikor csak évente két-három alkalommal lehet csak teljesen kihasználni… Gondolom, hogy nyári melegben egy-két olvasó átruccan Füzesgyarmatra. Hány szeghalmival találkoznak? Tehát nem lett Szeghalmon uszoda, pedig ekkor Gyulán csak egy lábáztató működött. Még nem is volt fürdő, máris meg volt az első áldozata. A nyár hevében egy pásztor gyerek a kitóduló víz csatornájába fulladt…
Kele József
