VILLANÁSOK A HARMINCAS ÉVEKBŐL 29.
A meglett szeghalmiak számára igen csak emlékezetes a „Hőgye bolt” Misa bácsival és Marika nénivel, üvegpultos kiszolgáló asztalával, melyben különböző csecsebecsék kínálták magukat pont a lurkók és kisleányok orra magasságában, ami bizony számos családi perpatvarhoz vezetett…
Viszont korábban Sz. Tóth Imre nyomdája kapcsán már írtam arról, egy évtizeddel korábbról, hogy ebben a boltocskában jó nevű cukrászat működött. Kéményseprő barátom még mindig felismeri a cukrászkemencét. Az említett gyermekcsábító üvegpult pedig még abból az időből maradt hátra. De tovább villogva a harmincas években. Ott van például a hírhedt miniszterelnök, Gömbös Gyula. Hogy neki mi köze van Szeghalomhoz? Nyugalom, nem itt született. Viszont kedvenc NEP képviselőit azzal vigasztalta, hogy míg ő ül a kormánynál, addig Tildy Zoltánból ebben az országban nem lesz országgyűlési képviselő. És ezt az ígéretét betartotta! 1936 őszén elhunyt. De egy rakás dolgot „köszönhetett” még neki – akarom mondani oktatási miniszterének Hóman Bálintnak – Szeghalom, pontosabban fiatal gimnáziuma. Teszem azt, a miniszter úr hatására dolgozta ki Nagy Miklós a demokratikus pedagógia alapelveit, melyben már akkor helyet kapott a nép fiainak magasabb szintű képzése, előbb egy népfőiskolai példát, a dániait, követve és következetesen előbb-utóbb létre is hozva, annak tanmenetével egyetemben, majd mikor Szigeti Imre és neje alapítványa azt lehetővé tette már szervezett iskolai keretek között, mezőgazdasági középiskolában. Erről a hagyatékról és hagyományozókról bővebben lehet olvasni Nagy Miklós írását a Magyar Föld korabeli számában. Mit tesz Isten, hát nem Tildy hozta életre ezt a sajtóorgánumot? Azután ott van a Gömbös Gyula nevével fémjelzet Nemzeti Munkaterv (Nehogy valaki valakikkel párhuzamosítson!). Egyszerűen az általános szegénységre próbált hazai megoldást keresni, méghozzá úgy, hogy egy-két ötletet kölcsön vett „barátaitól. Ezek voltak B. Mussolini és A. Hitler. Ja, hogy a Fajvédő Párt is az ő szüleménye? Minden esetre jó pár baloldali földmunkás is csatlakozott hozzá. De nézzük csak, hogy a Munkatervnek milyen visszhangja volt Szeghalmon. Az „Azt írja” barátunknál megjelent ebben az időben egy ügyes tollnok, „Essy” néven szignálva írásait. Személyét illetően huzamos vitám volt Horváth László könyvtárigazgatóval. Ő azt állította, hogy „Essy” nem más, mint Somogyi István bíró (egy időben), Csakhogy Somogyi István minden cikkét S. I.-ként írta alá. Ellenben Béressy Géza, volt gyámügyi jegyzőnk a nevében hordozza az Essy aláírást… Mindegy. Szóval a Munkaterv egy-két pontjára szerző-kritikusunk felkapta a fejét és tollát. „Új állások felé. Sok az eszkimó, kevés a fóka. Sok az ember, kevés az állás. Mindenki azon töri a fejét, miként lehetne a felnövő ifjúságot keresőképessé tenni. Bizony ez nehéz kérdés. Csak egy módja van, új állásokat kitalálni. Nézzünk csak utána a divatja múlta foglalkozásoknak, hátha lelnénk bennük olyasmit, amit fel lehetne támasztani. Teszem azt: A fazekasság. Ebből még maradt valami, de a köznép emelkedett igénye, a gyáripar tömegtermelése lassan ezt is megszüntetné. Ezután hosszan ecseteli a kacsaitató, a korsó és a vászonedények előnyeit, például a vászonedény huzamosabban hűvösen tartja a vizet és nem kölcsönöz neki vasas ízt. ezután a Szűrszabóság. Merem állítani, hogy a bojtárok, kanászok, juhászok, csikósok nyolcvan százalékban gumiköpenyt, bőrkabátot viselnek. Pedig a szűr sokkal szebb, tartósabb és hasznosabb ruhaféle. Egy jól kidolgozott szűr műalkotás is volt, ha annak hímzésére a mester nagyon vigyázott. Ezt követően a szűrnek azt a hasznosságát is kiemeli, hogy még tarisznya sem kell, mert az újában sok minden elfér. Nem beszélve arról, hogy félmilliós szűrviselő ellátására (anyag elkészítésére) rengeteg munkaerő kellene. Ugyanígy jár el a Csíkászattal, Vizhordóval. Mégis a legjobb megoldásnak tartja a Telepítést. Egy iskolai példának arra kellett felelet adniuk a diákoknak, hogy mit lehetne kezdeni a büntető intézetekkel. Az egyik válasz szerint kitelepíteni a bűnözőket valami kolonizált területen bérelt területre, mondjuk Kamerunba. Elég lenne rá félmillió hold föld, ahol a kitelepítettek gyarmatárút termelnének. A korábbi fegyintézeti hivatalnokok, fegyőrök is velük mehetnének, ahol a kitelepítettek és a kiséret ellátná magát, nem az államot terhelné, sőt a kereskedők és iparosok kivándorlása is könnyítene az állam gondjain.
Na, itt álljunk meg egy szóra Essy! Tildy éppen azért szállt síkra egy felszólalásában, hogy minél kevesebb munkáskéz hagyja el országot, Németországban vállalva munkát, nagyobb megbecsülést kérve a dolgozóknak. Szóval, kilencven éve…
Kele József
