A vésztői Csolt-monostor feltárásakor került napfényre ez a freskó-vakolat darab. A művészi megfogalmazás szerint „ruharedő” ábrázolás van rajta. Nos, Csolthoz és történetéhez jobban illik a 11. századi pikkelypáncél.
SZEGHALOM ÉS A SÁRRÉT AZ ÁLLAMALAPÍTÁS IDEJÉN 1.
A római keresztény vallás felvétele, elterjesztése, a szilárd egyházi és állami rend nem ment egyik napról a másikra, Szent István hadai hiába verték le egymás után a bizánci hitre tért „bő”-ket, nemzetségfőket és törzsfőket. Legutóbb Ajtonyt 1028-ban, a Temesköz urát. Minden esetre Ajtony halálával, a Bihari egyházmegye megerősödésével egy időre lecsendesedtek a tájunkon berzenkedő urak. Ebben az átmeneti csendben épülgettek a már említett kis falusi templomok. Ahol a „nép” megjátszott áhítattal szívta magába az „Úr szavát”, amiből természetesen egy kukkot sem értett, hiszen latinul közvetítette a csuhás barát azokat. Így volt ez Szeghalom kis templomában, Vésztőn, Körösladányban, Cséfányban, Balkányban, Károlyban, vagy éppen Kernyén. Azután elérkezett az 1038-as esztendő és István király átadta lelkét a Teremtőnek. De jött helyette unokaöccse Orseoló Péter, kit István gyermekeként nevelt, aki a királyi hadak vezére lett nyolc év előtt. Ő egyből rutinnal és türelmetlenül vette át a királyi örökséget (egy gyakorlatban be nem fejezett országot). Igyekezett meggyorsítani a keresztség felvételét és újabb adókat vetett ki, melyek a már beleszokott nyugaton hétköznapinak számítottak… E munkálkodásának eredményeként nőttön-nőtt az „üzbégek” – elfutók – (keresztség elől menekülök, vagyonuktól megfosztottak) száma, az új adók miatt elégedetlenkedők sokasodtak. A történelemkönyvekből jól tudjuk, hogy három év után, ezt megunva Pétert elűzték az országból és a főemberek a kabarok fejét, István sógorát Aba Sámuelt emelték a trónra. Sámuel király az első „demokratikusan megválasztott” magyar király volt. Fő bázisa az egyre inkább szorongatott közrendű szabadokból, sértett nemzetségfőkből és népeikből tevődött össze. Közvetlen hatalma saját szállásterületein kívül az alföldi, erdélyi területekre terjedt ki, kezében tartva az országnak több mint felét. Hogy mi közünk szeghalmiaknak Aba Sámuelhez? Ezt próbálom elmesélni.
Néha felvetődik, hogy a királyi vármegyék nemzetségi területeket foglaltak magukba. Ez ellen csak egy bagatell példát hoznék fel. A „hatvannégy vármegye” „108 nemzetség” területére terjedt ki. A nemzetségek krónikai száma messze meghaladta a vármegyékét. Valójában a nemzetségi szállásterületek sohasem követték a „közigazgatási beosztást”. Például a Sárréten két nemzetség uralkodott: A Borsa és a Csolt nemzetség. Itteni területeiken kívül nyári szállásaik voltak előbbinek Kolozs, utóbbinak Kraszna területén. Minket szeghalmiakat a Csolt nemzetség, mint a falu és környékének urai érdekelhet. Közülük is legkivált a 11. századi nemzetségfő, Vata és fiának személye, Janus (János). De maradjunk Vatánál. Ki is volt ő valójában? A régészek, és történészek magasra tartják. Nemzetségének, melynek fő embere volt, birtokai a mai Füzesgyarmat vonalától egészen Békéscsaba északi részéig terjedtek. Ő maga, ennek a „birodalomnak” a sárréti részén telepedett meg. Ezt bizonyítja a mágori halmon emelt kis körkápolna is, melyet talán még születése előtt atyja Solt (Csolt fia Solt) emelhetett Géza fejedelem idejében. Kristó Gyula professzor nem riadt vissza attól a megállapítástól, hogy horka (harka) tisztséget is betöltött, ami hadban és bíráskodásban is több törzsre kiterjedő vezető szerep volt. Hatalma vetekedett „déli szomszédjával, Ajtony törzsfőnökével. Bakay Kornél pedig megállapította, hogy „Békés megye gyökerei” szintén Vata korában keresendők. A nemzetség „ősi” várába – mondjuk meg nyíltan, addig ismeretlen nevű településen állott – Szent István, Beke ispánját ültette, hogy mind gazdaságilag és hitéletileg rajta tartsa a szemét az itteni népeken. Mindezeket figyelve Vatáról furcsa (mondhatni pszichológiai alany) kép bontakozik ki a ma embere előtt.
Egy olyan nemzetség fejének lenni, mely törzsfőnököt (hadnagyot) adhatott volna a törzsnek, de még előtte széttelepítették a törzset (Fajsz és Taksony idejében), ugyanezzel megszűnt a tekintélyt adó horka méltóság „ereje”, immár csak cím maradt. Őszintén hozzá téve, hogy e címet még mindig tisztelték és figyeltek rá a közrendű és „bő” szabadok. No és persze kisajátították a nemzettség központját. Ha ezt végig szemléljük, egy magába forduló, megkeseredett és bosszúszomjas embert láthatunk. István idején, nem mert fellépni a király és az állam belső rendje ellen. Talán nem is talált volna elégséges számú támogatóra. De jött Péter király, adóival, térítőivel, seregével. És jöttek a horka táborába a közrendű szabadok, „üzbégek”, hivatalból kitaszított urak. Közben egy palotaforradalom elűzte Pétert és Aba Sámuel, Szent István sógora, lett a király. Sámuel hatalmát saját kabar harcosain kívül, a szabad közrendűek, „üzbégek” és nemzetségfők biztosították. Közöttük magas pozícióban a Sárrét ura is. Vata, mint a könnyűlovasság vezére ott volt ménfőnél és… és a döntő pillanatban elhagyta a küzdőteret katonáival együtt. Az így elárult Sámuelt a németek legyőzték, felesége fogságba esett, őt magát a Péter király jóindulatában bízó kísérete Debrő faluban megölte. Vatáról két évig hallgatnak a források, bár Gellért püspök írásaiban ördögi pogányságról tudósít a vidékünkről. Két év után a főurak úgy döntöttek, hogy Péter helyett hazahívják Vászoly fiait, Endrét, Bélát és Leventét. Itt volt az ideje egy immár teljesen megvadult Vata vezetésével elindítani Péter király ellen egy pogány lázadást. Hogy Vata mennyire volt „egészséges” jól példázza, hogy a lázadás kirobbantása előtt a kabarok új vezéréhez ment, hogy a kabarok fegyverei is támogassák, Tokajba, Sámuel fiához, Péterhez. Akinek az apja, az ő árulása miatt veszett el! Természetesen Péter comes nem csatlakozott, sőt, mikor Endre, mint király neki ment a pogányoknak, az elsők között küzdött vitézül. Hogy ezt honnan lehet tudni? Abból az egyszerű tényből, hogy tetteiért adománybirtokokkal gyarapította vagyonát. Mivel e birtokok a legyőzöttéből lettek kiosztva, került tulajdonába számos sárréti falu, így Szeghalom é Körösladány és környékük. Közvetlenül a Csolt nemzettség szomszédságában. A történelem nyugodtan erre az időre dátumozhatja a mágori római katolikus templom építését. Péter megjelenésével kitört a keresztség felvételének láza a vidéken. Szent Gellért milyen boldogan írt volna erről, de ő a pogánylázadás és a királyváltás oltárán vértanúhalált szenvedett.
Kele József
