Dr. Tóth Béla főszolgabírónk sok tekintetben érdekes alakja volt Szeghalom társadalmi életének
Emlékszem, hogy a kilencvenes évek elején egy konferencián szerettem volna részt venni, ahol lévén néhányszázan, a regisztrációnál kellett huzamosabb időt toporogni, mire sorra kerültem. A „Szőke Tündér” bájosan tette fel a nagy kérdést: Honnan érkezett? Szeghalomról. Az hol van – adta a szendét az aranyos. Erre mit mondhattam volna? Hogy békés megy északi részén a Berettyó partján? Szerintem azt sem igen tudta, hogy országunkban van egy Békés megye, nemhogy még a Berettyó is… Hát szerényen benyomtam az azonosító kódot: olajszőkítés. Aha! Villant fel a szeme. Ezután már ment minden, mint a karikacsapás… Ez csak arról jutott eszembe, hogy harminckettőben Szeghalom ismételten felkeltette a székesfővárosi lapok érdeklődését. Történetesen Kovács Ferenc tanító urunk halálesete kapcsán kapta fel a fejét a nagyérdemű közönség. „Alig kisérte korai sírjához községünk mély részvéte mellett Ref. elemi iskolánk derék tanítóját, a fővárosi lapok közül egyes orgánumok máris olyan híresztelték jelentek meg, hogy a halálesetért bizonyosan Kohn Miksa hentesmester gondatlasága és tisztátalansága a a felelős és ez ügyben meg is indult a vizsgálat…” Mondanom sem kell, hogy a vizsgálat hentesmesterünket vétlennek kiáltotta ki az ifjú tanerő elhunyta tárgyában. Konkrét okot még nem tudott a helyi média sem közölni, csak annyit, hogy az egész család megbetegedett és közülük Kovács Ferenc járt a legszerencsétlenebbül. De! Nem szabad elfelejteni, hogy oly időkben éltek, mikor a Tiszaeszlári vérvád még mindig borzongató beszédtéma volt, mikor a tiszaugi arzénes gyilkosságoknak hű követői voltak a szomszédos falvakban (Csökmő, Vésztő – szeghalmi esetről nem szólt a fáma). Tehát a kútnál igazából volt miről sugdolózni a rezgő szoknyás menyecskéknek, a diákságnak, meg a kiskapu melletti padon a „mi jobban tuggyuk aztat”-oknak… Na de térjünk át – a suskust szintén kiváltó esetekre – tisztelt járási főemberünk viselt dolgaira. E köztiszteletben álló férfiú, Dr. Tóth Béla eleve érdekes karakter volt. Kezdve azzal, hogy mint szegedi baka (tiszt) végigharcolta az első világháborút és mikor a huszas években divattá vált az ezred-memoárok írása, őt is felkérték, hogy írja meg ezredének történetét. Ennek ő készséggel tett eleget. Igaz, hogy munkája később nem jelent meg nyomtatásban, de az eredeti kézirat három vaskos kötetét most féltett kincsként őrizzük múzeumunkban, amolyan hadinapló tisztázatként. De írogatott mást is. Színművet az úri műkedvelők számára. Még ezt a hóbortját el is nézte a falu közönsége, de hogy a „jósvádájú” agglegény harminchat évesen feladta elveit és megnősült, sok sóhajt fakasztott a fehérnép kebeléből. Ezt még a szőrösszívű „Azt írja” sem tudta kihagyni. „Pünkösd másnapján ment végbe az esküvő egyházi szertartása a körösladányi református templomban, ahol Gyökössy Dániel (szintén szeghalmi gyökerű) lelkipásztor áldotta meg az ifjú pár örök frigyét nagy hatású beszédben. A délelőtt 1/2 12-kor kezdődő egyházi szertartásra hatalmas tömeg vonult fel, hogy láthassa a járás első tisztviselőjét,… Nem csak Körösladány apraja-nagyja, hanem a járás minden egyes községének képviselői töltötték meg zsufolásig a templomot és az azt övező teret, ahol leventék, cserkészek, tűzoltók tartották fent a rendet, hogy ez az örömünnep a legnagyobb rendben folyjék le külsőleg is.” A botos vőfély szerepér Dr. Ormos Zsigmond békéscsabai főjegyző vállalta. A menyasszony násznagya pedig Nagy László kecskeméti közjegyző (Nagy Annamária bátyja) volt. A főszolgabírót Dr. Kardos Elek szeghalmi járási főbíró kisérte el. Szóval voltak neves személyek, voltak tömeg. Hát, ez a kézfogó jobban sikeredett, mint Noszty Ferié a Tóth Marival, Mikszáth művében. De mintha érezte volna az ifjú férjuram, hogy nem sokkal később összerugja a port a szeghalmi református hívekkel (nem Tildyvel), mikor megelégelte a helvétek hitbuzgalmát és az Azt írjá”-ban Mikor ér már véget a harangozási őrület? címmel rájuk morrant. Ne feledjük, hogy lakhelye a templomtoronnyal átelenben volt, ahol ma a parkírozó terpeszkedik. Azután ott a másik eset, ami igazán kútra és piacra való témát adott a „rátarti urhatnámról”. Nevezetesen Tóth Béla nevéhez fűződik Szeghalom első ipari elektromos munkahelyi balesete is. Történt még abban az időben, Mikor az Elektrolux, csak az etvéli és hajnali órákban adott áramot, nappal pedig a rendszer, az elosztó állomások karbantartásával telt el. Így volt ez az egyik Béla napkor is, mikor a hajnalba nyúló dinom-dánom idején hirtelen setétségbe borult a szolgabírói lak. Hát gyorsan a telefon, gyorsan vissza az áramot, mert különben (!)… Az ijedt gépmester újra indította a gépet ráadta a vezetékre az áramot és… és a trafót tisztogató úriember lerepült a Széchenyi utcai pózna tetejéről. Szerencséje volt. mert azt tudta, hogy az árammal nem lehet játszani, de hogy a szolgabíróval sem (?)… Ezt most tanulta meg.
Kele József
