Általános iskolások Erdélyben (videóval)

Egy fejedelmi kiránduláson

2017. június 2-án reggel 50 diák és 5 tanár elindult Szeghalomról a Határtalanul program keretében Erdélybe. Mindenki nagyon izgatottan várta ezt a napot, hiszen egy öt napos kiránduláson vehetett részt.

A határon átlépve első utunk Nagyváradra vezetett, ahol körbejártuk a sétáló utcát, megfigyeltük az épületek sajátosságát, valamint a Holnap című folyóirat alkotóinak szoborcsoportját. Felgyalogoltunk arra a hídra is, mely a Sebes-Körösön ível keresztül, azon a folyón, mely néhány km-re lakóhelyünktől is megtalálható, igaz, kicsit iszaposabban és nagyobb szélességben. A város legnagyobb látványossága számunkra a székesegyház volt gyönyörű falfestésével és a benne található múzeummal.

A Királyhágón áthaladva Csucsára érkeztünk az egykori Boncza-kastélyhoz, ahol az Ady-emlékházat vettük szemügyre. Ezt követően érkeztünk meg Kalotaszentkirályra, városunk testvértelepülésére, ahol a szállásunk volt. Az este sem telt el izgalommentesen, hiszen fociztunk az erdélyi magyar fiatalokkal, akikkel korábban már e-mail -ben vettük fel a kapcsolatot és nagyon vártak már minket. A baráti mérkőzés során megállapítottuk, hogy jól játszanak, mivel – inkább nem jegyzem le az eredményt – nagyon kikaptunk.

A kirándulás második napján újra a helyi diákokkal találkoztunk, egy rendhagyó irodalomórát tartott számunkra az Ady Endre Általános Iskola magyartanára, aki még az Ady-emlékszobát is bemutatta nekünk. A délután alkalmával a túrázásé volt a „főszerep”, hiszen megcsodáltuk a Meregyó községhez tartozó Rekiceli vízesést, melyhez 5 km-t sétálva jutottunk el. A látvány lenyűgöző volt, megérte olyan sokat gyalogolni a tűző napsütésben, nem véletlenül hívják a menyasszony fátylának. Az utunk innen a bélesi víztározóhoz vezetett, melynek monumentális szerkezete egyszerre hihetetlen és mégis fájdalmas volt a számunkra, hiszen a víztömeg alatt egykor magyarok lakta település nyugszik. A túra végeztével visszatértünk Kalotaszentkirályra, ahol a szorosabb ismerkedés érdekében újra barátságos mérkőzést vívtunk a helyiekkel, de sajnos ismét kikaptunk.

A harmadik napon egy közös reggeli misén vettünk részt a helyi Református templomban a Nemzeti összetartozás napja alkalmából, majd a csomagjainkat felpakolva indultunk tovább Kolozsvárra. A főtérhez közeledve már messziről megfigyelhettük az óriási Mátyás-szobrot, melyhez odaérkezve annak történetét hallgattuk meg. Természetesen a mellette lévő Szent Mihály-templomba is bementünk, ahol éppen egy magyar nyelvű mise zajlott. Ezt meghallgatva mentünk tovább Mátyás szülőházához.

A délelőtt nagyon gyorsan eltelt és folytattuk az utunkat tovább, egészen Tordáig. Itt legelőször a sóbányába mentünk be, melynek falát megérintve megállapítottuk, hogy ez tényleg sós. Hihetetlen volt számunkra az a látvány, mely a bánya aljában fogadott: óriáskerék, biliárd, játszóház, csónakázó, olyan volt, mint egy földalatti játszótér. A felszínre visszaérkezve Torda másik „büszkeségét”, a hasadékot igyekeztünk meghódítani. A bátrabbak végigmentek a hasadék túrázásra kijelölt területén, míg a kevésbé bátrabbak az első függőhídig merészkedtek. Egy ilyen tartalmas nap után érkeztünk meg az este folyamán újabb szálláshelyünkre, Torockóra. Az esti szürkület ellenére is lenyűgöző volt a Székelykő meseszerű látványa.

 

A negyedik nap reggelén elindultunk Gyulafehérvárra, melynek történelmi központját felfedezve mentünk be a Szent Mihály székesegyházba, ahol fejedelmi és püspöki sírokat vettünk szemügyre, itt nyugszik például János Zsigmond, Hunyadi János és László, valamint Fráter György is. A helyszínen tovább sétálva csodálhattuk meg a vár kapuját és a terület nagyságát. Az ott töltött idő alatt még egy egyenruhás felvonulást is megfigyelhettünk. A várat elhagyva mentünk át a sétáló utcára, melynek bebarangolása után visszatértünk a bázisra, Torockóra. Délutáni programnak a Székelykő meghódítását tűztük ki célul, és el is indultunk annak irányába, de szerencsétlenségünkre elkezdett szakadni az eső, így a szállásra szorultunk egy darabig – még szerencse, hogy vittünk magunkkal társasjátékot. A vihar elmúltával újra tervbe vettük a szikla megmászását, vagy csak annak lábáig való eljutását, viszont olyan nagy mennyiségű csapadék esett le, hogy azt sem tudtuk volna megközelíteni balesetmentesen, így a helyi falukultúrát figyeltük meg még tüzetesebben.

A kirándulás utolsó napján, az ötödik napon, nagyon korán keltünk, hiszen rengeteg program várt még ránk. Először Vajdahunyadra vezetett az utunk, ahol a Hunyadi-várral ismerkedtünk meg. A fahídon keresztül bejutottunk az építmény belsejébe, melyet körbejárva láthattunk berendezett kovácsműhelyt, vadásztermet, hálószobát is. A bástyákhoz eljutva pedig megfigyeltük miképpen is láthatták őseink az ellenség érkezését. A nap következő helyszíne Déva volt, azon belül is a vár, melyhez libegő segítségével jutottunk fel. Az építményről lenyűgöző és hihetetlen látvány tárult elénk a településre. Újra buszra szállva indultunk el az ötödik nap, illetve a kirándulás utolsó helyszínére, Aradra. Itt a vértanúk emlékművét koszorúztuk meg és hajtottunk fejet a 13 tábornok emléke előtt. Döbbenetes volt számunkra, hogy ez az „építmény” focipályák között, eldugva volt megtalálható.

Rengeteg élménnyel gazdagodva indultunk haza öt nap után. Késő este, 10 órakor érkeztünk meg Szeghalomra. Nagyon sok mindent láttunk, tanultunk, valamint figyeltünk meg a Partiumban és az Erdélyben töltött idő alatt, mely által rendkívül gazdagabbak lettünk szellemben és lélekben egyaránt. Találkozhattunk a határon túl élő magyar testvéreinkkel és azok kultúrájával, örökségével. Köszönjük, hogy részesei lehettünk ennek a kirándulásnak!

A szervezők és diákok

Szerző: frankadmin