Helyi hírek, apróhirdetések
E kedves arcú úriember sem véletlenségből került elő Szeghalommal kapcsolatban az irodalomtörténet kies labirintusából. Csokonai Vitéz Mihály bizony többször megfordult Szeghalmon… EGY SZÁZADFORDULÓ EMLÉKE Való igaz, hogy annak a századfordulónak immáron bő kétszáz esztendeje, mégsem árt egy kicsit jobban belenézni. Mint az előzőekből látható furcsán mozgalmas egy korszakot éltek meg eleink ebben az időben. Merthogy! […]
Egy több száz éves malomkő Szeghalmon, „újrahasznosítva” AMIKOR VIZIMALMAINK CSAK KÁRT OKOZTAK Ha valaki bele-bele lapozgatott e szerény cikksorozat korábbi, majdan csak a középkort taglaló részeibe, fel-feltünedezett a szeghalmi malom említése, hol adományozásként (jövedelmei), mint a Veér-család esetében, hol osztozkodásnál, mint a Csákyak esetében. Mindenesetre jelentős malom volt, Szeghalomtól délre, a Sebes-Körös városunk felé tartó […]
A 18. század még mindig tartogat érdekességet számunkra, mivel tovább élt a török háborúság következtében az ősi természeti gazdálkodás, a réti emberek világa. A RÉTI EMBEREK… Hányszor előfordult, hogy kérdéssel rohantak meg a múzeumba látogatók, hogy kik voltak a pákászok. Szűcs Sándor bácsi a Sárrét utolsó krónikása, az 1942-ben napvilágot látott Régi magyar vízivilág, […]
Míg Csuba Ferenc történetein mulatott (vagy bosszankodott) a sárréti nép, történt némi változás a községek életében is. A 18. század végének birtokos váltását csak „megkésve” vették észre, mikor báró Wenckheim Xavér Ferenc özvegye Rosenfeld Czekelius Karolina a családi „osztálykor” neki jutó birtokára leköltözött… ÚJ BIRTOKOS ÉS A KÖZVISZONYOK A Haruckern családba (Harruckern Ferenc főispán) a […]
Nem ok nélkül került Szűcs Sándor „Csubaferkós” rajza ennek a résznek az elejére. A 18. század végének híres-hírhedt alakjának némi köze van városunkhoz A 18. SZÁZAD VÉGE A század vége, bő hat évtizeddel Kósné Török Mária tragikus boszorkánypere után, még mindig a közműveltségi állapotok enyhén szólva is elmaradott voltáról tanúskodnak. A végtelennek tűnő lápok, […]
Fontos állomása volt a jobbágyság életének szabályozásában az Urbárium 1767-es kiadása. Nemcsak a kötelmeket tartalmazta, hanem egyúttal védelmet is biztosított… MÉG MINDIG A 18. SZÁZAD DEREKÁN „Etetni kell a birkát, ha gyapját nyírni, tejét inni akarjuk” Indokolta meg az Urbárium keresztül vitelét, elfogadását „fiúsított” királynénk, Mária Terézia. Így nyelette le a keserű pirulát a földesúri […]
Nem hiába került koszorús költőnk, Arany János 1860-as évek beli portréja ide. Az újratelepülés utáni egyik, szinte évtizedig állandósult községi perpatvarok emlékét legszebben ő őrizte meg számunkra RÉGI JELEKEN VITATKOZÓK Mintha nem lett volna elég a serény sárréti atyafiaknak az új közigazgatás, az új adózás, vagy éppen a boszorkányperek és Péró mozgalma, igyekeztek még mozgalmasabbá […]
Harruckern János György báró, birodalmi lovag, királyi tanácsnok (vagy ahogyan Bécsben, a háta mögött hívták: „Kifli Báró”) Békés Vármegye korlátlan ura 1722-től, majd 1732-től főispán. Csak azért, hogy lássuk, ki nézte végig Török Mária tűzhalálát… MOZGALMAS ÉVTIZEDEK Ha nem lett volna elég az 1724-es esztendő a szeghalmiak számára, úgy érdemes belepillantanunk a következő néhány év […]
Városunk történelmében az 1711-es évszám mérföldkő. Ebben az esztendőben mind közigazgatási, mind egyházi közösségként kinyilvánították az itt lakók, hogy többé nem hagyják elpusztulni a falut, itt maradnak, bármi történjék is. VÉGLEGES MEGTELEPEDÉS Visszatekintve az előző részre, a „gaz rácdúlást” nem minden ok nélkül szenvedte el a Kissárrét népe. Történetesen a Kamara és az Újszerzeményi Bizottság […]